A Közlekedési Múzeum Évkönyve 11. 1996-1998 (1999)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 127 - Dr. Eperjesi László: Magyarország nemzetközi légügyi kapcsolatai 1920-1938 között 261

ki nem vihető, sem el nem idegeníthető, sem köl­csön nem adható, sem fel nem használható, hanem helyén meghagyandó mindaddig, amíg a 139. cikkben meghatározott Léghajózási Szövetségközi Ellenőrző Bizottság ebbeli természetéről nem dönt. Egyedül ez a bizottság lesz hivatva annak kijelentésére, hogy valamely légijármű vagy különbö­ző léghajózási anyagok katonai természetüek-e. " A trianoni békeszerződés XI. része (260-267. cikkek) tartalmazta a polgári légi közlekedésre vonatkozó korlátozásokat. Az antant hatalmak biztosították maguknak azt a jogot, hogy légi­járműveik Magyarország területe felett szabadon közlekedhessenek és leszállhassanak. Légijár­műveiket kötelezően ugyanolyan elbánásban kel­lett részesíteni mint Magyarország légijárműveit. Az egyenlő elbánás elvének kimondása nemcsak a nemzetközi légi közlekedésre, de Magyarország belföldi kereskedelmi légi forgalmára is vonatko­zott. Magyarország köteles volt elismerni az an­tant államok pilótái részére kiállított alkalmassági és képesítési okmányokat. Magyarországnak légi közlekedése jövőben bekövetkező szabályozása esetében kötelezően alkalmazkodnia kell az an­tant államok között létrejött légiforgalmi egyez­ményben megállapított előírásokhoz. A békeszer­ződés 267. cikke értelmében a polgári légi közle­kedésre vonatkozó korlátozások 1923. január l-ig, illetve Magyarországnak a Népszövetségbe történt felvétele időpontjáig maradhattak érvényben. Az antant azért szabta meg ezt az időbeli korlátot, mert Magyarországot mint a Népszövetség tagját már nem lehetett kötelezni arra, hogy a közleke­dés és átmenő forgalom szabadságának biztosítása címén, a békeszerződésben számára előírt súlyos kötelezettségeket és korlátozásokat betartsa. A békeszerződés légügyi rendelkezéseinek vég­rehajtására kiküldött Léghajózási Szövetségközi Ellenőrző Bizottság következetesen és vasszigor­ral érvényesítette Magyarországgal szemben a békeszerződésben előírt rendelkezéseket. Azonnal felszámolta a magyar kormány kezdeti kísérletét, hogy a polgári légi közlekedés megindításának leple alatt katonai aviatikát szervezzen. „...A há­ború utolsó évében történt jelentéktelen próbálko­zás után 1920-ban az állami támogatást élvező Magyar Aeroforgalmi RT. tervbe vette a belföldi légi közlekedés megvalósítását. Első vonalát Bu­dapest és Szombathely között 1920. évi november hó 7-én nyitotta meg, a másodikat Budapest és Szeged között 1920. december 2-án. A vállalat azonban már 1921. évi április hó 1-én kénytelen volt a békeszerződés által teremtett helyzet követ­keztében forgalmát beszüntetni. A Katonai Elle­nőrző Bizottság a társaság összes gépeit meg­semmisítette s a kormány a bizottság követelésére a vállalat beszüntetését és felszámolását volt kénytelen elrendelni. „ - hangzott a magyar kor­mány 1922. évi jelentése. Az antant Léghajózási Szövetségközi Ellenőrző Bizottsága Magyarország összes aviatikai anyagát katonai célúnak minősítette és elrendelte meg­semmisítését. Mivel Magyarország román meg­szállása alatt 626 repülőgépet és 416 repülőgép­motort a román csapatok elvittek, az antant parancsára mindössze 69 repülőgépet (sárkányt) és 50 db repülőgépmotort kellett megsemmisíteni. Ezzel 1921-ben Magyarország teljes repülőgép és motorállománya megsemmisült. A magyar társadalom súlyos megaláztatásként és igazságtalanságként élte meg a trianoni béke­szerződés légügyi rendelkezéseinek végrehajtását. „...Elvakult és sok tekintetben esztelen pusztítás, amelyet a szövetségközi katonai ellenőrző bizott­ságok ezekre a határozmány okra támaszkodva véghezvittek. Nemcsak repülőgépek és léghajók, hanem hangárok, megmunkálógépek, sőt értékes műszerek is áldozatul estek ennek a vad pusztí­tásnak. Ez az eljárás már magában véve kézzel­fogható bizonyítéka volt annak, hogy az entente­hatalmak nem csupán a központi államok offenzív erejének letörését tűzték ki célul, hanem azokat a védelmi eszközöktől is meg akarták fosztani. És mindez a wilsoni elvek sz.emérmetlen hangoztatása mellett történt anélkül, hogy a nagyértékű felszerelés valódi becsára a békeszerződéselmek megfelelően a jóvátételi összegek javára íratott volna." Az antant a trianoni békeszerződés életbeléptét követő hat hónap elteltével (1922. január 26.) nem szüntette meg a magyarországi polgári repü­lést korlátozó előírásokat. (A békeszerződést 1920 június 4-én írták alá és 1921 július 26-án ratifi­kálták). Az antantnak a tilalmi idő meghosszab­bítására nem az szolgált ürügyül, hogy Magyaror­szág akadályozni próbálta aviatikai anyagának megsemmisítését, amint ezt a korabeli sajtó és 263

Next

/
Oldalképek
Tartalom