A Közlekedési Múzeum Évkönyve 11. 1996-1998 (1999)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 127 - Dr. Eperjesi László: Magyarország nemzetközi légügyi kapcsolatai 1920-1938 között 261

ennek alapján napjaink idevágó repüléstörténeti szakirodalma véli. A Nagykövetek Tanácsa 1922. május 24-én kelt 178/1 sz. határozatával döntött a volt központi hatalmak, elsősorban Németország polgári légi közlekedését korlátozó újabb intézkedések meg­hozataláról. A Nagykövetek Tanácsa 1922. június 2-án Poincaré aláírásával jegyzéket adott át Praznowsky párizsi magyar követnek, amelyben az antant közölte a magyar kormánnyal: a trianoni békeszerződés 131. cikkében Magyarország szá­mára a légi járművek gyártása, behozatala és ki­vitele tekintetében megszabott tilalmat csak ab­ban az esetben oldja fel, ha a magyar kormány elfogadja a katonai és polgári légi járművek vo­natkozásában a szövetséges és társult hatalmak által felállított és Németország számára is azonos s kötelező szabályokat. A magyar kormánynak egyidejűleg el kell fogadnia az antant magyaror­szági ellenőrző tevékenységét, amelynek formáját és módozatait utólag fogják a magyar kormánnyal közölni. A Nagykövetek Tanácsa a jegyzékhez mellékelte a katonai és polgári légi járművek megkülönböztetésére az antant által egyoldalúan felállított szabályokat, amelyet a sajtó ún. „pári­zsi megállapodásként" vagy „kilenc szabály" ­ként emlegetett. 10 (Ez a megállapodás nem volt azonos az 1919-ben Párizsban létrejött CINA egyezménnyel.) Az antant által 1922-ben a volt központi hatal­makra jegyzékváltás formájában rákényszerített ún. „párizsi megállapodás" megengedte ezeknek az országoknak a repülőgépgyártást, de számos technikai korlátozást írt elő számukra a repülő­gépgyártás terén, amelyek a katonai repülőgépek kifejlesztésének és gyártásának a megakadályozá­sát célozták. A technikai korlátozások célja az volt, hogy a volt központi hatalmak csak olyan repülőgépeket gyárthassanak, amelyek műszaki teljesítőképességük vonatkozásában nem vehetik fel a versenyt az antant légi járműveivel. Pontosan meghatározták, hogy mely repülőgépek tekinten­dők katonai légi járműveknek. Páncélzattal és fegyverzettel ellátott repülőgép katonainak minő­sült. Technikai teljesítőképesség alapján harci repülőgépnek minősült minden olyan repülőgép: amely együléses és 60 lóerőnél erősebb motorral volt ellátva; amely pilóta nélkül volt kormányoz­ható; amellyel 4000 métert meghaladó magassá­got lehetett elérni; amelynek hatósugara a felve­hető üzemanyag következtében a 300 km-t meghaladta; és amelynek hasznos megterhelése a személyzetet is beleértve 600 kg-nál több volt. Ez azt jelentette, hogy 1923-ban az antant 400-500 lóerős motorokkal felszerelt együléses repülőgé­peivel szemben a legyőzött központi hatalmak együléses repülőgépei csak 60 lóerős motorral rendelkezhettek. Az antant repülőgépei már elér­ték a 11.000 m magasságot is, a legyőzött államok repülőgépei csak 4000 m magasságig emelked­hettek fel. 1923-ban az óránkénti átlagsebesség rekordja 400 km/h volt, de pl. a német repülőgé­peknek csak 170 km/h volt szabad elérni. A meg­szakítás nélküli repülés rekordja 4400 km volt, a központi hatalmak repülőgépeinek hatósugara csak 300 km lehetett. Az antant repülőgépeinek hasznos terhelése elérhette a 6000 kg-ot, a köz­ponti hatalmaknak csak 600 kg volt megengedett. A „párizsi egyezmény" arról is rendelkezett, hogy a volt központi hatalmak repülőgépgyártását és pilótaképzését nemzetközileg nyilván kell tartani. Repülőgépgyártásuk és pilótaképzésük mértéke nem haladhatta meg a polgári légi közlekedésük mindenkori szükségletét. Ezt a „szükségletet" az antant által kijelölt ún. garanciális bizottságok állapították meg. A magyar kormány 1922. június 22-én jegyzék­ben tiltakozott a Nagykövetek Tanácsánál a ma­gyarországi polgári repülést korlátozó antant rendszabályok ellen rámutatva arra, hogy „...a békeszerződés életbelépését követő hat hónapi határidő leteltével, a fent körülírt tilalom auto­matikusan megszűnt, úgyhogy Magyarország légi járómüvek, légi járómürészek, stb. gyártása, be­hozatala és kivitele tekintetében, teljes rendelke­zési szabadságát minden külön feloldás nélkül immár visszanyerte, és e tekintetben vele szemben, a békeszerződés alapján, utólag semmiféle kor­látozás nem állítható fel, és a Szövetséges és Tár­sult Hatalmak esetenként legfeljebb azt a kérdést tehetnék vizsgálat tárgyává, hogy a Magyarorszá­gon gyártott, illetőleg oda behozott vagy onnan kivitt légi járóművek, vagy légi járóműrészek, stb. tényleg polgári célokra használtatnak-e jel... " A Bethlen kormány a jegyzékben ugyanakkor elfogadta az antant által diktált feltételeket: 264

Next

/
Oldalképek
Tartalom