A Közlekedési Múzeum Évkönyve 11. 1996-1998 (1999)

IV. RÉSZ 407 - Előzetes közlemények és rövid tartalmi összefoglaló a Közlekedési Múzeum XI. Évkönyvéhez (magyar, angol, német nyelven) 429

Dr. Katona András - Lovász István: „ A magyarországi közúti- és helyiérdekű vasutak muzeális járműállományának kiválasztása, a műszaki emlékőrzés szempontjai." A Közlekedési Múzeum kezdeményezésére 1972-ben létrejött egy szerződés a Budapesti Közlekedési Vállalattal, hogy a megfelelően helyreállított eredeti városi közlekedési járműveket skanzen szerűen kiállítva mutassák be a látogatóknak. Ehhez a feladathoz ki kellett dolgozni azokat az alapelveket, amelyek figyelembevételével a városi közlekedés megőrzött járműparkja teljesebb, hitelesebb és típusválasztékában koncepciózusabb, gazdagabb lehet. A jármüvek és egyéb emlékek megőrzési, bemutatási helyszínére két alternatíva kínálkozott. Az egyik a külső Váci úton az újpesti kocsiszín, a másik a Szentendrei Járműtelep. Mivel azonban a Váci úton megszüntették a villamos közlekedést az újpesti kocsiszín vágányösszeköttetése megszűnt a hálózattal, vagyis az ott kiállítani tervezett járműveket csak közúton, trélerrel lehetett volna szállítani. Mindezeket figyelembe véve a megőrzés helyéül a síneken jól megközelíthető Szentendre Járműtelepet jelölték ki, melynek kiállítási célra való helyreállítása megtörtént. A tanulmány befejező részében a szerzők a kiállított járműveket mutatják be. Bálint Sándor. „ Győr és környékének autóbusz-közlekedése 1925-1950 között." A szerző tanulmányában hasznos irodalomjegyzékkel és lábjegyzettel kiegészítve az első világháború után jelentős fejlődésnek indult Kisalföld, de főleg Győr és környéke közúti közlekedését mutatja be. Az adott időszakban a régió közlekedése korszerűsödött, úthálózata bővült, autóbusz vonalhálózata - Pest megye kivételével - a legsűrűbb volt az országban. A második világháború után és az azt követő években visszaesés következett be, de később újra látványosan tovább fejlődött. Hídvégi János: „ 100 éves a magyar dízelmotor." A szerző információkban rendkívül gazdag tanulmányát a belső égésű motorok megalkotásával, kialakulásával, ezen belül a korabeli feltalálók Csonka János, Bánki Donát, Rudolf Diesel és a többiek tevékenységének ismertetésével kezdi. A kezdetekben csak villamos áram előállításához, erőátvitelek üzemeltetéséhez vagy hajók működtetéséhez készített dízelmotorok iránt nagy volt az érdeklődés, de még sokáig kellett várni, amíg sikerült kifejleszteni a közúti járművekbe is beépíthető motort. A szerző ezt a hosszú fejlődési folyamatot, a magyarországi dízelmotor fejlesztés és gyártás jelentősebb fázisait, közúti, vasúti és vízi járművekbe alkalmazásának kialakulását mutatja be. Szabó Attila: „ A gázturbinás repülőgép-hajtóművek és repülőgépek műszaki fejlődése." A szerző tanulmánya bevezető részében a Wrigt-testvérek első repülésétől kiindulva (amely 12 másodpercig tartott és a berepült távolság 36 m volt) mutatja be azt a nagy utat, amelyet a dugattyús motorral és légcsavarral épített repülőgép tervezés és gyártás megtett a gázturbinás hajtóművek megjelenéséig. A gázturbinás hajtómű előfutárainak vázlatos technika története fejezetben megismerkedhet az olvasó a turbinák kialakulásának több évszázadra visszanyúló fejlődésével. Az első működőképes gázturbina 1906-ban készült el Franciaországban. Bár képes volt folyamatos működésre, de nagy tömege miatt repülőgép hajtására nem alkalmazhatták. Az első járművek hajtására is alkalmas gázturbinát 1921-ben a francia M. Guülaume tervezte meg. A világon az első gázturbinás repülőgép 1939 június 20-án emelkedett a levegőbe. Hajtóművét Hans J. Pabst von Ohain tervezte. A továbbiakban a szerző bemutatja a legismertebb tervezőket, köztük a magyar úttörőket Zsélyi Aladárt, Fonó Albertet, Jendrasik Györgyöt. A következőkben a világszerte végzett gázturbinás hajtómű kísérleteket, majd a műszakilag legjelentősebb gázturbinás polgári és katonai repülőgép típusokat mutatja be. A tanulmány befejező részében a magyar légi forgalomba szolgálatba állított polgári és katonai gépeket ismerhetjük meg Szabó László: „ Fejezetek a magyarországi közúti hídépítés történetéből a Közlekedési Múzeumban őrzött dokumentumok tükrében." A tanulmány a folyami átkelőhelyek jelentőségét, kialakulásuk, szerkezetük fejlődését mutatja be a római kortól kezdve napjainkig. A több ezer éves visszapillantás a magyarországi folyami átkelési lehetőségek tárgyalásával tulajdonképpen a későbbi évszázadok hídépítéseit indokolja. Ennek keretében ismerteti mint szerkezeti megoldásokat a hajóhidakat, a vasszerkezetű, a beton és vasbeton-szerkezetű, végül a feszített vasbeton-szerkezetű műtárgyak, hidak alkalmazásának, eltérj e432