A Közlekedési Múzeum Évkönyve 11. 1996-1998 (1999)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 127 - Szabó László: Fejezetek a magyarországi közúti hídépítés történetéből a Közlekedési Múzeumban őrzött dokumentumok tükrében 237

kéttámaszú szerkezetek helyébe folytatólagos, többtámaszú híd épült. A medernyílások fölött álló, változó magasságú tartó támaszköze 4x101,76 m, a párhuzamos övü ártéri szerkezeté 3x51,4 m. A kereszttartók mereven kapcsolódnak a főtartóhoz. A terveket Dr. Korányi Imre vezetésével készítették. A szerkezet gyártását és szerelését a MÁVAG végezte. A 4000 t acél felhasználásával épült hidat 1950-ben adták át a forgalomnak. A közútiforgalom növekvő igényeit szolgálandó, 1988-ban sor került a híd szélesítésére. Ennek során konzolok épültek a főtartók külső oldalára, valamint egy 8 m nyílású monolit vasbeton közúti aluljáró készült. A kivitelező - több alvállakozóra támaszkodva- a Hídépítő Vállalat volt. A híd korszerűsítésének újabb fejezete kezdődött 1998-ban. A konzolok megerősítésével, felfüggesztésével és szélesítésével - a szükséges kiegészítő munkák után- lehetőség nyílik a közúti forgalom zavarmentes kiszolgálására. E munkák vállalkozója a Hídépítő Rt, alvállalkozói a GANZ Acélszerkezet-gyártó Rt., a GANZ Pillér Kft. és a KÖZGÉP Unió Rt. A Horthy Miklós - Petőfi híd Budapesten Budapest fejlődése, a lakónegyedek gyarapodása, az ipari és kereskedelmi létesítmények belterületi terjeszkedése már e század első negyedében felvetette újabb közúti hidak építésének gondolatát. Az első világháború és az utána következő események azonban a húszas évek végéig kizártak minden komolyabb fejlesztést. A híd építését az 1930. évi XI. törvénycikk rendelte el. Ennek szellemében a Kereskedelem és Közlekedésügyi Minisztérium pályázatot írt ki. A pályázatra 10 tervezőtől 17 munka érkezett. A kiírásban szereplő feltételek - a pályamunkák tükrében - nem voltak maradéktalanul teljesíthetők. A tapasztalatokon okulva a Minisztérium Hídosztálya - Dr. Álgyay Hubert Pál vezetésével új terveket dolgozott ki a módosított feltételek alapján. Az így létrejött szerkezet a ma is álló háromnyílású híd. A benyújtott pályatervek körül élénk vita bontakozott ki. Az egyes javaslatok statikus és esztétikai, hidász és építész értékelése nem esett egybe. Az építést hátráltatta - a határidő teljesítését is veszélyeztette - az a vita, mely a pesti hídfő kialakítása körül bontakozott ki. Az utasforgalom előrebecslésekor a BSzKRT arra az eredményre jutott, hogy az első években a Nagykörút villamosforgalmának csak mintegy negyede vezethető át számottevő veszteség nélkül Budára, ezért a pesti hídfőben a járatok egy részét vissza kell fordítani. A híd építésének fedezésére az 1931. évi XIII. törvénycikk alapján létrehozták a Székesfővárosi Dunahíd-Alapot. Ennek feltöltéséről 1/3-2/3 arányban gondoskodott az állami és a fővárosi költségvetés. Az alépítményi munkákra kiírt versenytárgyalás sikeres volt, a munkát mégis csak 1933-ban kezdhették meg, a gazdasági összeomlás következtében. A vasszerkezet gyártása - bár igen lassan már 1932-ben megindult. A budai hídfőt, a parti és a mederpillért a Zsigmondy Béla Rt, a pesti oldalon a mederpillért, a parti pillért, a hídfőt és a kerethíd alaptestjeit a Fábián, Somogyi és György cég építette. A hídfők és a parti pillérek vasbeton sűllyesztőszekrényen állnak. A mederpillérek alaptestjei szegecselt vaslemez munkakamrában épültek. A legmélyebb pilléralap a Duna 0 - vízszintje alatt 12,60 m mélyen fekszik. A feljáróhidak alaptestjei fúrt vasbeton cölöpökön állnak. Az acélszerkezet anyagát a MÁVAG diósgyőri és a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű ózdi gyára állította elő. A mederhidat a Magyar Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak, a pesti feljáróhidat a Magyar Waggon és Gépgyár Rt., a budai feljáróhidat a Ganz és Társa Villamossági, gép-, Vagon- és Hajógyár Rt. gyártotta. A hídfőket, a parti építményeket a Csengery és Pallay Vállalat; a Fábián, Somogyi és György vállalati Széchy Endre Vállalata a Reinisch, Grósz és Wohl Vállalat készítették. A hídon a fakocka burkolatot a Rütgers Guido Rt., a víztelenítést Kolbányi és Pákozdy, a közvilágítást Gaál István, a kandeláberoszlopokat és a korlátbetéteket az Elektroforrasztó és Műszaki Vállalat készítette. A mederszerkezetet szakaszosan beállványozva, portáldaru segítségével szerelték. A budai hídfőn kapott helyet az első világháborúban elesett haditengerészek tiszteletére állított emlékmű: a két álló alakkal díszített hajóorr és fölötte a polai világítótorony mása. Az emlékmű Szentgyörgyi István szobrászművész és Krausz 253