A Közlekedési Múzeum Évkönyve 11. 1996-1998 (1999)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 127 - Szabó László: Fejezetek a magyarországi közúti hídépítés történetéből a Közlekedési Múzeumban őrzött dokumentumok tükrében 237

Ferenc bronzöntő alkotása. A híd a kormányzó országlásának 10. évfordulója tiszteletére Horthy Miklós nevét kapta. Budapest ostroma során, 1945 január 14-én ez a hidunk is elpusztult. A mederbe szakadt budai nyílásra rácsúszott a sarukról leugrott szerkezet, majd az erre az igénybevételre nem méretezett övszakaszok becsuklottak. A roncsra, még a harcok idején, faszerkezetű vendéghíd épült. A berogyott szerkezet kiemelése 1946 nyarán megkezdődött. A kitermelt részeket a partokon felállított műhelyekben helyezték el. A bontás és az újjáépítés kezdetekor a hídtól délre egy pontonhíd épült. Az alépítményekben számottevő kár nem esett. A kisebb javítások elvégzése után, 1951-ben a MÁVAG elkezdte a szerkezet visszaszerelését. A szerelést - az első 40 m-es szakasz kivételével szabadon végezték, két úszódaru és uszályok segítségével. Az új híd az eredetinél 2,90 m-rel szélesebb lett, mégis az eredeti régi 8 000 tonnás acélszerkezet helyett csak 7 500 tonna beépítésére volt szükség. Az új híd átadására 1952 november 25-én került sor. A háború után Petőfi nevét kapta a híd. Kisebb javítások, vágánycserék után csak 1996 folyamán adódott lehetőség arra, hogy a szükséges javítások közül a legsürgősebbeket elvégezzék. A nagykörúti rekonstrukciós program keretében a Hídépítő Rt. felújította az útpályaszerkezetet és a villamos pályákat, amelyeket a közúti forgalom elől elzártak. A pályaburkolat cseréjét a Magyar Aszfalt Rt. a villamosvágányokét a Betonútépítő Nemzetközi Építőipari Rt. végezte. A sarukat a Ganz Acélszerkezelgyártó Rt. újította fel, illetve cserélte és állította be. A megújult dilatációk a Budapesti Közlekedési E Rt. munkáját dicsérik. A Hídtechnika Kft. kivitelezésében műgyantahabarcs felületkiegyenlítés, majd erre szórt szigetelés készült a hídpályalemezen. A vasbeton szegélyek sóvédelmet kaptak. A beton- és a vasbetonszerkezetek térhódítása A vasbeton, mint építőanyag oly nagy népszerűségre tett szert, hogy egyes szerzők szerint az utolsó 80 évet „Vasbeton-kornak" is lehetne nevezni. Az úttörők közül a legismertebb Maillart, Hennebique és Freyssinet neve. Az első vasbetonszabvány Angliában jelent meg, 1808-ban. Ismert Lambot és Monier kísérlete, akik drótvázas betonból csónakot és virágedényt készítettek. Kevésbé közismert, bár a szakirodalom számon tartja Monier vasbeton-keresztalját. Ennek ötletét 1880-ban vetette fel. A magyarországi cementgyártás egyedi létesítményeknél jelent meg. (A Ferencz-csatorna torkolati zsilipje 1854-ben, a Lánchíd pillér- és hídfő-magja 1839-49-ben, az Országház alaplemeze 1887-ben). Az iparszerű gyártás az 1870-ben megalapított nyergesújfalui gyárban kezdődött. A Ferencz csatornán 1854-ben épült zsilip nemcsak Magyarország első betonépítménye, de az első teljesen betonból épült zsilipszerkezet is egyben. Tervezője és építője Mihálik János volt. A felhasznált cementet kamenicai márgából a helyszínen égette. Az új zsilip építése azért vált szükségessé mert egy erősebb áradás a régi szerkezetet, a csatorna eredeti zsilipjével együtt használhatatlanná tette. A kedvezőtlen talajviszonyok miatt az alapgödör szárazon tartása nem volt megoldható, ezért az alaplemez és a felmenő fal egy része víz alatti betonozással készült, süllyesztő szekrények segítségével. Ezek a szekrények láncokon függtek és a munkatér fölött, a szádfalakra épített pályán és hídon szabadon gördültek. Adalékanyagként Duna-homok és mosott batinai zúzottkő szolgált. A betont két lépcsőben, faszerkezetű, kézzel forgatható dobokban keverték. Betonszerkezetű sűllyesztőszekrényt első ízben a Zsigmondy Béla Rt. alkalmazott a csongrádi Tisza-híd ártéri alépítményeinek készítésekor. Ez a megoldás a nagytömegű szerkezet süllyesztésének nehézsége miatt nem terjedt el. Az e század első éveiben készült szekrények már vasalt betonszerkezetek, így készítésük, süllyesztésük lényegesen egyszerűbb volt. Magyarország első vasbeton hídja a Móni érrendszer szerint épült ikerboltozat Solton. Az 1889-ben épült, 2x5 m nyílású és 3 m boltozati magassággal készült híd tetőponti vastagsága mindössze 14 cm. Kötőanyagként lábatlani portlandcementet használtak, adalékanyagként a szalki bányából származó homokot és kavicsot. A híd ma is áll, bár az erős forgalom miatt kismértékű tengelykorrekciót kellett végrehajtani az átvezetett 254