A Közlekedési Múzeum Évkönyve 11. 1996-1998 (1999)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 127 - Szabó László: Fejezetek a magyarországi közúti hídépítés történetéből a Közlekedési Múzeumban őrzött dokumentumok tükrében 237

alapján rekonstruálható. Utcahálózatának gerince három országos jelentőségű főút, melyek a korábbi településmagokra rendeződtek. Egyik a Dunával párhuzamos Váci utca. Erre merőlegesen érkezett Kerepes felől a mai Kossuth Lajos utca, mely a belvárosi Plébánia-templomot is magába fogadó Pest-vár felé fut. A harmadik, amely Szeged felől érkezett, keresztezte ez utóbbit, majd a Kristóf téren fordult a Duna felé. Itt futott be az Újbécs néven ismert városmagba. Újbécs Váci kapu környéki falához vezetett a későbbi ábrázolásokon is rendszeresen feltűnő "pesti rév". A tatárjárás után, 1242 tavaszán a Domonkosok az elsők, akik visszatérve átkeltek a Dunán. IV. Béla országépítő munkájában nagyobb mértékben támaszkodott a városokra, mint elődei. 1244-ben megújította a pesti telepesek 1231-ben kiadott kiváltságlevelét, amely a tatárdúlás alatt elveszett. Ez ugyan a török hódoltság idején szintén elkallódott, de szövegét több 14-16. századi hiteles átírás híven megőrzi. Ebből témánkhoz kapcsolódva az árumegállító jogot adományozó (megerősítő) 17. pont emelendő ki: "..A le és felfelé közlekedő hajók áruikkal és révhajók szekereikkel tartoznak nálunk megállni, és mint annakelőtte, mindennap vásárt tartam." A 13. század második felében kialakult a budai Várhegy településstruktúrája is. A déli, Kreinfeldi (sic!) kapu a Tabánra, az ördögárok völgyére nyílt, a pesti révhez vezetett. Pest továbbra is a Magnum fossatum (Nagy árok) gyűrűjén belül gyarapodott. A rév a Kreinfeld-Újbécs közötti vonalon állandósult. A kettős város e korban végig őrzi és gyarapítja kereskedelmi és politikai jelentőségét. Kiemelkedő egyházi és világi birtokosok szereztek tulajdont itt. Ugyanakkor budai és pesti egyházak és szerzetesrendek kaptak vidéki birtokokat. A középkori sószállítás legfontosabb csomópontjai, raktárai, elosztó hivatalai a nagyobb folyami átkelőhelyeken alakultak ki. így kapott szerepet a Tiszán Tokaj, Szolnok, Szeged, a Duna mentén Belgrád; Baja, Paks, Dunaföldvár, Pest, Esztergom, Komárom, Győr, Pozsony. Az útvonalak forgalma nem csökkent bár a hódoltság idején a sószállítás mennyisége jelentősen visszaesett. Törökkor, hódoltság Aló. század elején már a külföldiek és a hazaiak egyaránt Budát és Pestet tartották az ország kereskedelmi központjának: "...Buda városa híres az olasz, német, lengyel és korszakunkban török kereskedőkről is, akik ide, mint egész Magyarország emporiumára jönnek össze." Pest "Borairól és ezenkívül minden más áruiról is híres. Nagy a kereskedők ideözönlése. Lengyelek, sziléziaiak és több más nemzetbeliek vásárolnak itt bort." (Oláh Miklós, 1536) A törökkori harcok eseményeit több korabeli rajz, metszet és festmény idézi. Részben írott források, részben fennmaradt ábrázolások tanúsága szerint a hódoltság idején, mintegy 140 éven át szolgált a hajóhíd, azaz évről évre újra telepítették .A fennmaradt ábrázolások közül néhányat ismertetek a következőkben. Enea Vico (1547) metszete Pest ostromát ábrázolja. A keletről felvett képen tisztán látszik a váci rondella és a Vízikapu tornya közé kifeszített zárólánc. W. P. Zimmermann rézkarca (1598) Buda ostromáról készült. A nyugati oldalról felvett rajz jobb szélén a tabáni völgy, a háttérben a Pestre vezető hajóhíd látszik. 1599-ben készült az a tollrajz, amely Buda és Pest ostromát mutatja. A rajz madártávlatból, mintegy a Margit-sziget fölött lebegve készült. A két város között nem áll a hajóhíd. Az ostromlók a sziget fölső (északi) harmadába telepítették át. Török kéztől származik egy vízfestmény, amely a hajóhidat fölülnézetben, a budai várat, a pesti városfalat, a gellérthegyi erődítményt a rajz síkjába befektetve ábrázolja. Császári követ fogadását ábrázolja az a 16. századi vízfestmény, melynek bal szélén az Ördögárok torkolata és a Váci rondella között áll a hajóhíd, bal szélén pedig, körülbelül a Várhegy északi csúcsa és a Nagy árok kiágazása között úszó hajómalom-csoport látszik. Georgius Foufnaglius tette közzé 1617-ben javított kiadásban Leunclaviusnak 1595-ben megjelent fametszetét. A hajóhíd itt is áll, bár helyzete nem egyezik a kortárs ábrázolásokon láthatóval. Itt a Zsigmond-féle Vízikapuval szemben nem a váci kapu melletti északi rondella áll, hanem inkább a déli. 240