A Közlekedési Múzeum Évkönyve 11. 1996-1998 (1999)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 127 - Kócziánné dr. Szentpéteri Erzsébet: Tudományos munka a Közlekedési Múzeumban 1993-98 között 129

Ilyen volt pl. 1993-ban a százéves karburátorral foglalkozó kiállítás, ami a muzeológus számára lezárását jelentette addig folytatott tanulmányainak és témakutatásának, eredményeként mind a hazai, mind a nemzetközi múzeumi gyűjteményekben őrzött karburátorok felmérésére is sor került. A kiállítás a gyűjtemény gyarapításában szintén sikert hozott. (Továbbá az egyik nemzetközi vándorkiállítása lett a következő éveknek.) Más jellegű tudományos munkát igényelt az az 1998-as történeti kiállítás, amely a Magyar Középponti Vasutat a szabadságharc vasútja szempontjából „aktualizálta". A köztörténeti eseményekhez kapcsolt vasúttörténet csak egy részét képezte a vállalt feladatoknak, a muzeológus aprólékos és körültekintő kutatása eredményeként előkerültek olyan adatok is, amelyek évtizedek óta lappangtak az Adattárban, és feldolgozásukkal a vasút által használt első járművek addig ismeretlen műszaki dokumentációja vált a kiállítás révén is közkinccsé. Az időszaki kiállítások közül több külső megrendelésre készült, ezeknél sokat segített a tudományos munka racionalizálása szempontjából, hogy néhány téma már bizonyos fokig korábban is kutatott volt, mint a Volánbusz esetében (1997: „70 éve az utakon"). A magyar autópályaépítés 35 éves történetét (1995) bemutató kiállításnál pedig a rendezésbe bekapcsolódó külső munkatársaktól kapott a muzeológus olyan jelentős kutatási segédletet, amely a további tudományos feldolgozás alapjául szolgálhat a későbbiekben. Még egy kiállítás érdemel említést, amelyben ugyancsak tudományos együttműködés előzte meg, ill. követte a megrendezést, s ez a Vásárhelyi Pállal és a reformkori mérnök generációval foglalkozó kiállítás (1996) volt. A tárgyalt időszak számszerinti kiállítási csúcspontja 1994-re esett a 34 darab különféle rendezvénnyel. Ezek között ott voltak a már hagyományos vasútmodell és repülési makett kiállítások, és megjelentek a kommercionális kapcsolatokra alapozók is (pl. „Colorado Expressz", „Meseország", az Elektro ABC Kft kiállításai), de sajnos ez utolsó éve volt annak a sorozatnak, amely a képzőművészet és közlekedés kapcsolatának illusztrálására épült (Tavaszi tárlat 94' és a „Roncstemető" című fotókiállítás). A bevezetőben jelzett múzeum-modell váltáshoz kapcsolható a népszerű jármű, ill. ipari vásárokon való állandó jelenlét (Harris-Expo, Automobil 9...' stb.). A lényegét ezeknek abban látjuk, hogy a múzeum a vásári jelleg ellenére tudományos igénnyel nyúlt a mindenkori megjelenés témájához. (1993: Sztárok a múltból, 1994: Magyar kisautók 1902-1986, 1995: Antik autók, 1996: Régi motorok, motorkerékpárok, 1997-1998-ban motorkerékpárok restaurálásának bemutatása). A Közlekedési Múzeumban kapott helyet, de az ilyen típusú kiállítások kiemelkedő példája az 1998-ban rendezett „Titanic", ami mind aktualizáltságában, mind anyagában és sikerében jelzi azt az irányt, amely a már többszörösen hivatkozott ezredvégi múzeum modellhez szükséges. Az állandó kiállítások alaposabb elemzése meghaladja e tanulmány kereteit, annak ellenére, hogy a tudományos munka eredményessége szempontjából a legfontosabb mutatók közé tartoznak. Két megállapításnak azonban mindenképpen helye van. 1993 és 1998 között a főépület egyetlen rész kivételével (új szárny: közúti közlekedés a kezdetektől az I. világháború végéig) átrendezésre került, s az egyes kiállítások formavilága, a választott kiállítástechnika már tükrözi a tartalmi szemléletváltást is. A Petőfi Csarnokban a kabinetek részleges megújítása mellett jelentős koncepcionális váltást mutat a polgári repüléstörténet kizárólagosságán való túllépés és a katonai vonatkozások, ill. technikatörténeti kapcsolódások esetenkénti megjelenítése. A tanulmányunkhoz feldolgozott időszakban a közlekedéstörténeti tudományos munka gerincét képező kutatás, feltárás és feldolgozás nem mutat kiemelkedő teljesítményeket, de nagyobb hullámvölgyet vagy visszaesést sem. A kutatói gárda állománya tovább csökkent, és ezen belül a kezdő munkatársak aránya nőtt meg. Néhány hosszú távú, jelentős és átfogóbb téma művelése szisztematikusan folytatódott, így pl. gépjármű-közlekedés és fuvarozás tájról-tájra (Kisalföld, Sopron és környéke, Győr és környéke stb.) és korszakról-korszakra haladt előre; a másik és fontos nagy téma az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlását követő közlekedési helyzetre és közlekedéspolitikai kérdésekre koncentrált, nemzetközi kitekintéssel (Kelet- és Közép-Európa 132