A Közlekedési Múzeum Évkönyve 11. 1996-1998 (1999)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 127 - Kócziánné dr. Szentpéteri Erzsébet: Tudományos munka a Közlekedési Múzeumban 1993-98 között 129

országaira), a részeredmények publikálása elsősorban a Közlekedési Múzeum IX. Évkönyvében, a jelenlegiben, valamint a Közlekedéstudományi Szemlében oldódott meg. Ez utóbbi kifejezés nem véletlen, a lecsökkent közlési lehetőségek is hozzájárultak a kutatás visszafogottabb üteméhez. Kivételnek a vasúttörténet tekinthető, amelynek szinte hagyománya már az intenzív és a publikálásban is realizált tudományos munka. Mint egyszer már utaltunk rá, a vasúttörténeti kutatások alapozó periódusában a kutatást az intézmény főigazgatója vezette, és ez a magas szintű szakmai irányítás több-kevesebb kihagyással tart évtizedünkig. Ezen túlmenően azonban éppen a vasúttörténeti kutatások hangsúlya tolódott át az intézményből a MÁV História Bizottsága, az MTA Történettudományi Intézete, stb. felé. Hasonló helyzet alakulhat ki a közúti közlekedés területén is, pl. évek óta alig van előrelépés a fogatolt járművek céhkorszakának kutatásában, az utak-hidak történeti feldolgozásában stb., bár a 18.-19. századi közlekedéssel többen is foglalkoztak az intézményen belül. A városi közlekedéstörténet általános feldolgozottsága főleg a vidéki városokkal kapcsolatban hiányos, viszont a teclinikatörténet, ill. a műszaki járműmegőrzés kérdései frekventáltabban jelentkeztek. Érthető módon leállt a közlekedés és a régészeti kutatások összefüggéseinek feltárása. Vannak olyan témák is, amelyek minden tekintetben már befejezésre és publikálásra „érettek", ilyen pl. a Kárpát medence műszaki és közlekedési múzeumait, emlékhelyeit összegyűjtő kutatás. Ugyancsak jól haladt a szűkebb teclinikatörténet keretein belül a dízel motorok és a repülőgép hajtóművek, gázturbinák feldolgozása. A sokat hiányolt műtárgyegyüttesek ismertetésében is volt előrelépés, mint pl. a részvénygyűjemény repertóriuma, és a Közlekedési Múzeum üveglemez katalógusának közlése bizonyítja (jelen Évkönyv I. részében). A módszertani kutatások területén elsősorban a képi ábrázolások értelmezésének, felhasználhatóságának eredményei érdemelnek említést. A különböző kataszterek (a fogatolt járműveké a hazai gyűjteményekben vagy a magyar hajó kataszter számítógépes nyilvántartása) a folyamatosan tervbe vett munkák közé tartoznak. A tárgyalt időszak egyetlen jelentős újonnan indított hosszú-távú témája Nagy-Budapest közlekedés fejlesztési terveinek feldolgozását tűzte ki céljául. Az intézmény történetével kapcsolatos kutatásokat külön is ki kell emelnünk. Az 1996-os alapítási jubileum alkalmából a kiállítás, valamint a X. Évkönyv szinte minden ismeretlen részét feltárta a Közlekedési Múzeum eddigi 100 évének. A könyvtárban önállóan folyó bibliográfiai öszszeállításokat - különösen a vasúttal kapcsolatosan - rendszeresen sikerült publikálni, folyamatos a környezetvédelem és közlekedés szakirodalmának gyűjtése, s újonnan indult a Vasárnapi Újság közlekedési vonatkozású cikkeinek kartonozása. A műszaki részlegeken a restaurátorok témái közül a műszálas textíliák vizsgálata és a cellulóznitrát műtárgyakra gyakorolt károsító hatásának kutatása folyt kisebb megszakításokkal. A pályázati lehetőségek jelentős kibővülése óta a muzeológusok és restaurátorok közös feladatává vált az egyes témák előkészítése. A szakmai és hatásköri vitákkal bővelkedő együttműködés végeredményben több jelentős műtárgy restaurálását tette lehetővé pályázati úton. Sikeresek voltak a repülőgépmotorok (Oerlikon, Gnome-Rhone stb.) a falégcsavarok, a gépjárművek és motorkerékpárok (Steyer 55, Csonka, Méray Jap, népmotor stb.) valamint a fogatolt járművek (bérkocsi, Kossuth hintó stb.) restaurálására beadott pályázatok. Érdemes felsorolni az egyéb lehetőségeket is. Nemzetközileg is kiemelkedő elméleti és gyakorlati eredményeket hozott a Lloyd repülőgép restaurálása, amit az OMFB támogatott, a 700 mm nyomtávolságú erdőgazdasági munkás-szállító vasúti kocsi rendbe tételét a Földművelésügyi Minisztérium biztosította, teljesen és szakszerűen megújult a Rába Botond 38 M, a győri Rába Gyárban az üzemtörténeti kiállítás létrehozásának és megnyitásának alkalmára stb. Végül foglalkoznunk kell a publikációkkal, amelyeknek számszerű adatai általában nem értékmérőek, de mégsem lebecsülendők. Az 19931998 közötti időszakban azonban jelentős a számokban kifejezhető visszaesés, különösen az önálló kiadványok terén. Monografikus feldolgozás mindössze egy jelent meg Czére Béla műveként „Magyarország közlekedése a 19. században 133