A Közlekedési Múzeum Évkönyve 11. 1996-1998 (1999)
II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 127 - Kócziánné dr. Szentpéteri Erzsébet: Tudományos munka a Közlekedési Múzeumban 1993-98 között 129
dett árak miatt a kilencvenes évek derekától már nem folytatódhatott a Közlekedési Múzeumban. Azt is sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a különféle pályázatokon ez a téma nem hozott eredményt, mivel a bírálók szemlélete szerint a modell, makett nem számít valódi műtárgynak. (Kivétel volt a MŰFA, azaz a Műszaki Fejlesztési Alap, ami e célra utoljára 1987-88-ban volt igénybe vehető.) A harmadik megállapítás az archívumi gyarapításhoz kapcsolódik. Amennyire pénzfüggő lett a tárgyi anyag megmentése, annyira az ellenkezője jellemző a műszaki dokumentációra. Természetesen ez is összefügg a gazdaságban végbemenő változásokkal, az irattárak és rajztárak gyárakkal együttes felszámolásával, mégis pozitívabb a végeredmény. A legjellemzőbb példa erre az Angyalföldi Hajógyár teljes rajztárának átvétele 1996ban. Ugyanakkor a magánszemélyek ajándékozási hajlama lényegesen lecsökkent az archivális anyagoknál is, sőt, az egyik legnagyobb összegű vételárat az un. Schlumberger hagyatékért kellett fizetnünk, ami csak a KHVM támogatásával sikerült. A Közlekedési Múzeum X. Evkönyvében a gyűjteményismertetések legtöbbje utalt a jövőbeli gyarapítási célokra és a lehetőségekre is, bár az utóbbiakra inkább a pesszimizmus volt a jellemző, pedig a gyűjtemények fejlesztése olyan alapfeladat, amelyről semmilyen körülmények között sem szabad lemondani, de ehhez is meg kell találni az új módszereket, amit természetesen könnyebb tanácsolni, mint megvalósítani. A gyűjteményi feldolgozó munka a tárgyalt időszakban hasonló ütemben és eredményességgel folyt, mint korábban. Az 1980-as évek végén indított műtárgyleírási felülvizsgálat és állapotfelvétel gyűjteményenként eltérő intenzitást mutatott; jó eredménnyel a városi közlekedési és a repülési gyűjteményben, s a személyi feltételek javulásával a vasúti gyűjteményben is jelentős előrelépés történt. A raktárhelyzet lényegesen csak a géperőnélküli gyűjteményben javult, főként az új polcrendszer beépítésével. A tárgyi gyűjteményi raktárakban a zsúfoltságon a többszöri átrendezés némileg javított, de lényeges változás csak az új raktárépület átadásától várható 1999ben. (Ugyanez vonatkozik a könyvtárra is.) Az Archívumban az utolsó három év a korábbi időszak költözködéseiből adódó rendezési és feldolgozási hátralékok felszámolásának jegyében zajlott, összességében kiemelkedő szervezettséggel és látványos eredményekkel. Párhuzamosan folytatták a legtöbb forrásgyűjteményben az egyeztetési, ellenőrzési és állagvédelmi tevékenységet, előkészítették az óriási műszaki rajzanyag leltárba vételét, több anyagot, pl. a teljes plakát gyűjteményt és a képtárat átrendezték, továbbá ütemterv szerint folytak a revíziók (pl. az okmány-, és a térképtárban, a rajzalbum gyűjteményben stb.). A felsorolt munkák mellett a számítógépes nyilvántartás alapvető bővítésének előkészítését is elvégezték. A nyilvántartási munka mind a tárgyi, mind az archivális gyűjteményekben a meglevő szabályzatok betartásával folyt, megemlítendő a segédgyűjtemények kezelésére szolgáló belső rendelkezés kiadása, ami remélhetően végleg világossá tette ezeknek a gyűjteményeknek a rendeltetését és helyét a tárgyi gyűjtemények rendszerében. Az 1993-1998 közötti időszakban sem változott a tudományos munka intenzitása, ami a kiállítások előkészítéséhez és a tudományos igénnyel megírt forgatókönyvek leadásához kapcsolódik. Mind az időszaki, mind az állandó, ül. hosszabb távra tervezett nagyobb időszaki kiállítások száma követte a korábbi évtizedek trendjét, de a témaválasztásban már tapasztalható a közönségigényre való nagyobb figyelem, ami mellett azért jól megfért az évfordulókhoz kötődő kiállítások korábban sokat kritizált sorozata is, bár ebben az időszakban olyan jelentős dátumokhoz érkezett a hazai közlekedéstörténet, amelyeket egyébként sem lehetett volna figyelmen kívül hagyni. Hasonló a helyzet a nemzeti történelem jelentősebb állomásaival, így Millecentenárium és az 1848/49-es forradalom és szabadságharc országos ünnepéből kár lett volna kimaradni, de ez vonatkozik a főváros egyesítésének 125. évfordulójára is, aminek alkalmából a városi közlekedési kiállítást lehetett megújítani. A tudományos munka szempontjából különösen jelentőseknek tekinthetők azok a kiállítások, amelyek részben hosszabb kutatómunka, részben egy - egy műtárgyegyüttes feldolgozásának eredményeként realizálódtak. 131