A Közlekedési Múzeum Évkönyve 11. 1996-1998 (1999)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti és módszertani tanulmányok 127 - Kócziánné dr. Szentpéteri Erzsébet: Tudományos munka a Közlekedési Múzeumban 1993-98 között 129

jelentése azonban már nyugtázza a várható különböző szintű - kanton, város stb. - és a további fenntartáshoz elengedhetetlen támogatásokat.) A Közlekedési Múzeum menedzsmentje és tudományos vezetése számára a nemzetközi események figyelemmel kísérése - elsősorban az IATM és az ICOM nyújtotta kapcsolatok keretein belül elősegítette azoknak a módszereknek, „túlélési technikák"-nak az alkalmazását, amelyekkel a hazai „gazdasági kényszer" hatásai csökkenthetők voltak, és egyértelmű előrelépés történt az előzőekben körvonalazott korszerűbb múzeumi modell felé is. Az 1993-1998 közötti időszak ebből a szempontból az átmenet minden jellegzetességét magán viseli. A tudományos munka területén is elfogadott ötéves tervek rendszerét - a kezdeti bizonytalankodás után - sikerült felváltani az éves, közép- és hosszú távú periódusokkal. így pl. a hosszú távú tervezés szintjén programoztuk a Közlekedési Múzeum távlati fejlesztésének elgondolásait, a gyűjteményfejlesztés és a közművelődés koncepcióit. Utóbbi két téma azonban egyre inkább csak az éves vagy középtávon megoldandó feladatok közé került be, mivel a gazdasági környezetben végbemenő változások a gyűjteménygyarapítást alapvetően befolyásolták, a közművelődés pedig a napi munka szintjén lett a múzeum-átalakításnak egyik lényeges eleme. A tudományos kutató munka két ellentétes pólusra koncentrálódott, a várható nagy évfordulók (MÁV 125 éves fennállása, a karburátor és a gépjárműközlekedés centenáriuma, a magyar vasút 150 éves évfordulója, a földalatti vasút 100 éves évfordulója, a Közlekedési Múzeum alapítási és nyitási centenáriuma stb.) és a kisebb jelentőségű, de nagy számú időszaki kiállításokban megjeleníthető témák irányába, és továbbra is igény maradt - mind a kutatók, mind a szakmai vezetés részéről - a már megkezdett, nagy és átfogó kutatások folytatása. Rátérve a gyűjtemény fejlesztés tartalmi kérdéseire, három általános megállapítással kell kezdenünk. A gyűjtésre fordítható pénzügyi lehetőségek továbbra is jelentős korlátot állítottak az egyes gyűjtemények hiánypótló és szisztematikus fejlesztései elé, abban az időszakban, amikor fokozottan kellett a felszámolásra kerülő cégeknél, intézményeknél gyűjtőmunkát folytatni. Ennek ellenére néhány valóban jelentős eredeti jármüvei gyarapodott a múzeum, a vásárlások mellett a magánszemélyektől ajándékozás, vállalattól selejtezés, átadás stb. útján. (Pl.: 1993: az új Suzuki és egy tízéves Lada gépkocsi, 1994: TU-134-es repülőgép Ferihegyi skanzenhez, 1995: három darab vasúti kocsi a BKV-től, az elsőként selejtezett TU-154-es repülőgép, KM-400-as kísérleti repülőgép, Moszkvics gépkocsi, 1996: repülőgép, MIG-2-es pilótakabin, 1997: a 424-00l-es gőzmozdony csere útján került a múzeumba). Sikeresnek nevezhető az a gyűjtési program is, amely a volt szocialista gépkocsi típusok megszerzésére irányult, így viszonylag szerény összegek ellenében tettünk szert Trabantra, Zaporozsecra stb. Szépen gyarapodott a kerékpár állomány is, elég nagy százalékban ajándékozás útján. Néhány más gyűjtési akció is jó eredményt hozott, pl. 1996-ban az út-híd gyűjtemény gyarapodott közel 100 db géppel és műszerrel, a millenniumi kiállításokhoz mind a vasúti, mind a városi közlekedési gyűjtemény számos értékes műtárgyat szerzett, 1995-ben az addig ideiglenes jelleggel kiállított teljes pályafenntartási anyagot megkapta a Paksi Vasúti Múzeum stb. 1994-ben az Átrium Hyett átadta 11 millió forintra értékelt repülési tárgyú gobelin és faintarzia anyagát, és ebben az évben jutott a múzeum ugyancsak ajándékozás útján egy nagyobb, „0"-ás léptékű modem Márklin vasúti modell gyűjteményhez. A modellépíttetéshez fűződik második megállapításunk. Az 1970-es évektől megindított tervszerű modellépíttetés már a következő évtizedben veszített lendületéből, és végérvényesen leállt tanulmányunk időszakában. Egy-egy kész darab vagy együttes megvételére alkalmanként sor került (pl. 1993-ban egy nagyméretű repülőgép makett gyűjtemény, 1998-ban hajómalom-modell, két M=l:45 léptékű mozdony - 301 és 424 sorozatból - modell stb.), de a nagy értékű Wasa hajómodell megszerzésére külső segítség nélkül nincs sok remény, pedig világszínvonalú darabbal gyarapodhatna a múzeum. Műszaki jellegű múzeumban egyébként a modellépíttetés a tervszerű gyűjtemény gyarapítás biztos módja, azonban a hihetetlenül megemelke130