A Közlekedési Múzeum Évkönyve 9. 1988-1992 (1994)
II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 97 - Barkóczi Jolán: A Magyar Középponti Vasút kisajátítási ügyei Pest megyében 269
kifizetését nem kévánnak... minden egyes birtokos földjéből kihasítandó mennyiség felméretvén, az annak megfelelő összeg... az ítélet nyomán bíróilag fog megállapíttatni. " E Jegyzőkönyv 58 pontban rögzíti a kisajátítási bizottság négy napon át tartó útját a palotai, a káposztásmegyeri, az alagi, a dunakeszi, a gödi, a sződi, a csőregi és a váci határban. A legalacsonyabb áron a legelőket értékelték, 30-50 forintra, a szántóföldek holdját 60-110 forintra. Az öt becsüs nem tudott minden esetben megegyezni, vita esetén az elnök szava döntött. Viták főként Vác határában voltak. „ 49. pont. Azon részt, hol egy, vagy lehető több belső telkeken a vonal végig vitetve terveztetett,... holdját 480forintra ezüstben... Aze terület helyett becsült Kálvária dűlőt 150 forintra becsülték " Ez eljárás után a megyei kisajátítási bizottsághoz fordult mindhárom uradalom képviselője, a községek érdekeit védő megyei tiszti főügyész és a vasúttársaság is, vitatva a kisajátítási összeget. Mivel 1844 októberében csak a földterületeket becsülték fel, 1844. december 19-én megtörtént a pest-váci vonalba eső erdő, vetések és ültetvények kisajátítási becslése is. Itt az a kérdés merült fel, hogy a vasúttársaság csak a földbe vetett mag árát és a vetési költségeket tartozik-e megfizetni, vagy a haszonbérleti díjat is. Dubraviczky Simon alispán 1845. április 30án kelt és a megye 1845. május 8-ai közgyűlésén felolvasott jelentésében számolt be a vasút érdekében tett kisajátítási eljárásról. E jelentésből tudjuk, hogy a vasúttársaság néhány esetben megváltoztatta a vonalvezetést, és ez újabb kisajátítási becslést igényelt. A jelentés konklúziója: „Alázatos véleményem szerint nincs egyéb hátra, semhogy a Tekintetes Karok és Rendek az alispáni bíróságot e tárgyban forgó kérdések megbírálására és végképp befejezésére... kiküldeni... méltóztassék" Az alispáni bíróság ítélete 1845. június 26-án kelt. Ezt az eljárást már Pest megye újonnan megválasztott alispánja, Szentkirályi Móric vezette le. 5 s Dubraviczky Simon helytartósági tanácsos lett, és királyi biztosként vett részt a Magyar Középponti Vasút visszaéléseit tárgyaló perben. Pogány: 82. p. Az ítélet az 1836. évi XXV. tc.-ből indul ki. „Általában" feliratú első része végigveszi a vasúttársaság és az uradalmak által benyújtott fellebbezéseket, és erről ítéletet mond, többnyire elutasítót. Például: „A kibecsültető társaság a következő kifogásokat teszi: 1. ...kívánja, hogy a becsárak alaposan leendő megállapítása végett bizonyos adatok szereztessenek be. Ezen kívánság tekintetbe nem vétetik... mivel azon adatokat, amelyek ügyeik támogatására kívántatnak, minden fél Önmaga köteles beszerezni... A fóti uradalom részéről az követelte tik, hogy a becs minden elv nélkül lévén megállapítván, egészen félre tétessék... Ezen követelésnek helye nincsen... " Ezek után az ítélet sorra veszi a vasúttársaság, ill. az uradalom részéről felmerült vitás kérdéseket, és a vitát eldöntve ítéletet hoz. Például: „A gödi határban az uradalom részéről előterjesztetett azon nézetek, hogy a Dunához jutás megnehezíttetvén, és a gőzkocsi robaja miatt a marhák elriasztatván, a vásári legelő haszna nevezetes csökkenést szenvedne, csak akkor vétethetnék figyelembe, ha bebizonyítva volna, hogy a kisajátított vonal körülfekvő térek másképpen mint vásári legelőnek nem használtatnak, továbbá ha biztos adatok által ki lenne számítva azon veszteség, mely a Duna mellett fölállíttatott korcsma jövedelmére nézve követeltetik " Befejezésként Szentkirályi Móric által hozott ítélet így rendelkezik a „beruházásokat illetőleg: A teljes és tökéletes kárpótlás magában foglalja nemcsak a föld tőkeértékének, hanem a kisajátított földre fordított munka és illetőleg a belevetett mag, termés megtérítését is; ennél fogva a társaság tartozik megtéríteni nemcsak a kisajátított föld tőkeértékét, hanem a földre fordított munkának és belevetett magnak is a függő termésnek becsárát is. Ellenben a teljes és tökéletes kárpótlás sem a múlt talán nagyobb hasznokat, sem a jövő nagyobb reményeit, hanem egyedül a kibecsüléskori állapotot tárgyazhatván, a társaság a beruházásoknak csak azon értékét tartozik megtéríteni, mely értéke azoknak a kisajátításkor volt." Az ítélet végrehajtására kb. negyed év múlva került sor. Szentkirályi Móricnak a vasúttársa271
