A Közlekedési Múzeum Évkönyve 9. 1988-1992 (1994)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 97 - Bálint Sándor: Magyaróvár és Moson környékének közlekedése 1925-1950 között 223

lehetne legkönnyebben beindítani a forgalmat, mert az út állapota jobb volt a többinél. Kováts István főmérnök az autóbuszüzem vezetője jól gazdálkodott a társasgépkocsikkal, a lehetőséghez képest csökkentette állásidejüket. Vasár- és ünnepnapokon, amikor egy kocsi is elegendő volt a vasúti forgalom lebonyolítására, a másik autóbusszal különjáratokat szervezett, így a környék búcsúira elegendő számú utas jelentkezése esetén elindította a kocsit. A meghirdetett utakra mindig megtelt a jármű, a püski, kisbodaki és a többi környéki falvak búcsúin nemcsak a körhintával, hanem az autóbusszal is megismerkedtek a lakók, felültek rá és olcsón néhány száz métert utaztak. Nagy sikere volt az elcsatolt részekre szervezett kirándulásoknak. De mentek Sérfenyőszigetre is, amely természeti szépségei révén korábban mind a pozsonyiak, mind a bécsiek kedvenc kirándulóhelye volt, Trianon óta azonban „álomba merült". A különjáratok indítása nem csak Kovátséknál fordult elő, Burgenlandban, a Fertő nyugati, másik oldalán szintén jártak kiránduló-autóbuszok, természetesen osztrák kezelésben. Azon a vidéken az osztrák posta óhajtott autóbuszokat forgalomba állítani, menetrend szerint közlekedő járatokkal megteremteni a közlekedést. 1926 nyarán a pándorfalu-nezsiderruszt-fertőmegyesi vonalra kért engedélyt, majd hamarosan megindította kísérleti üzemét. Mosontarcsa-Szentandrás között májusban már rendszeresen közlekedő autóbuszok álltak az utasok rendelkezésére. A mosonszentandrási Zicksee-fürdő vonzotta a vendégeket. A járatok annak ellenére közlekedtek, hogy az utakat nem látták el szilárd burkolattal. Burgenland és Nyugat-Dunántúl figyelte egymás eredményeit. Amikor az egykori Mosón vármegye magyarországi területén vagy Sopron környékén valami említésre méltó, például közlekedési eredményt mutattak fel, az osztrákok nyomban hivatkoztak rá, és ez fordítva is így volt. A határ környékén egyfajta egészséges versengés indult meg. Burgenlandban figyelemmel kísérték Magyaróvár próbálkozásait, ők is helyi, helyközi autóbuszjáratokat kértek Utazásuk megkönnyítésére. Az autó és a vasút harca Ausztriában is folyt, a vasúttársaságok, ahol csak lehetett, megakadályozták a szervezett teherautó- és autóbusz-közlekedés kifejlődését. Kíváncsian várták a magyar minisztérium döntését a magyaróváriak kontra vasút vitájában. A MÁV jelentős veszteséget szenvedett a közúti fuvarozás fejlődésével. Emiatt tiltakozott Sddl Elemér intéző a magyaróváriak tervei ellen. Minthogy azonban a közlekedést korszerűsíteni kellett, és a MÁV-nak is meg kellett mutatnia, hogy őt szintén e cél vezérli, április végén bejelentette, hogy a személyfuvarozás felgyorsítására Hegyeshalom-Oroszvár- Mosonszentjános-Csoma vonalon ún. motorközlekedést vezet be. Olyan sínautókat állít forgalomba, mint amilyenek például a GYSEV vonalán jól beváltak. Sattlerék a bejelentés ellenére sem rettentek meg, és nem mondtak le eredeti tervükről. Azt azonban látták, hogy a vidéki járataik megindításához újabb autóbuszokra van szükség. Az 1926. év első negyede a kimutatások szerint változatlanul nyereséges volt, az autóbuszüzem jól dolgozott. A város a május 10-én megtartott közgyűlésen elhatározta a harmadik kocsi megrendelését. Az eddig vásárolt két kocsi 500 millió koronába került, az újabbat 255 millióért ajánlotta a gyár. A város kiadta a megrendelést. A közgyűlésen már voltak olyan hangok, hogy ne az autóbuszpark bővítésére költsék a pénzt, helyette locsolóautót vásároljanak vagy olajozzák az utakat, mert a városon áthaladó nemzetközi forgalom miatt is nagy a por. Kováts főmérnök közölte, hogy a locsolás csak pillanatnyilag szünteti meg vagy mérsékli a porfelverődést, megoldás csupán az út kőburkolattal való ellátása lehet. Ezt az útszakaszt, állami út lévén, a kincstár tervei szerint fogják átépíteni, jelentette ki. Az olajozást is elvetette. Az autóbusz beszerzését helyeselte, mert a város nyereséggeljáratta kocsijait. Arra törekedtek, hogy az autóbuszüzem bővítését saját nyereségből finanszírozzák és ne terheljék vele a város költségvetését. Júniusban Vladár Endre akadémiai tanár, képviselő-testületi tag, megkérdezte a polgármestert, hogy az autóbuszüzem valóban nyereséges-e, továbbá nem lenne-e célszem a mosoni járatokat megszüntetni az útvonal rossz állapota miatt. Arra is kíváncsi volt, vajon megnyugtató-e a járművek karbantartása, javítása, 233