A Közlekedési Múzeum Évkönyve 9. 1988-1992 (1994)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 97 - Bálint Sándor: Magyaróvár és Moson környékének közlekedése 1925-1950 között 223

ellátása és a lakosság elégedett-e az autóbuszközlekedéssel. A polgármester megnyugtatta a tanárt, hogy a kocsik nyereségesek, a mosoni járatot nem szüntethetik meg, hiszen a koncesszió kötelezi őket, a karbantartást szakemberek végzik, eddig még nem történt baj, járatkimaradás, ez is bizonyítja jó munkájukat, továbbá az utasok legfeljebb akkor haragszanak, ha az autóbuszon nem kapnak ülőhelyet. Panaszaikat egyébként a kalauzoknál levő panaszkönyvbe bejegyezhetik. A magyaróváriak autóbuszüzemére sokan voltak kíváncsiak. A Pesti Tőzsde augusztus első napjaiban terjedelmes beszámolót közölt Magyaróvárról. Kováts István főmérnök és dr. Székely Jenő polgármester-helyettes részletesen ismertette Magyaróvár politikai és gazdasági helyzetét, múltját, jelenét, és vázolta jövőjét. Elmondták a lap munkatársának, hogy mindent elkövetnek a város modernizálásáért. A nagy kölcsönből többek között kiépítették a csatornahálózatot, két autóbuszt vettek és építettek egy modern garázst a társasgépkocsik részére. A beruházások közül az autóbuszüzem meglepően nyereséges, nemcsak önfenntartó, hanem jövedelméből még másra is jut. A lap dicsérőleg nyilatkozott a város dinamizmusáról, a vezetők szakmai hozzáértéséről, üzleti érzékéről. Sattlerék eredményeiről a környező megyék lapjai is írtak. Bárki, bármikor fordult a városhoz felvilágosításért nyomban megkapta a választ, az adatokat. Annak ellenére sem találtak követőkre, hogy az általuk szervezett és vezetett autóbuszüzem nyereségesen működött. Az ország megyeszékhelyein nem merték őket követni, inkább magánvállalkozási formában remélték enyhíteni városuk közlekedési gondjait. Augusztus első napjaiban megérkezett Magyaróvárra a harmadik autóbusz. A 24 üléses kocsit a képviselő-testületi tagok próbálták ki először. Kovátstól megtudták, hogy amikor Győrön haladtak át, a helyi vezetők szinte irigykedve nézték az erős, nagy befogadóképességű, korszerű járművet. Mindenütt, amerre elhaladtak, barátságosan fogadták őket és sóhajtoztak, sajnálták, hogy náluk nem járnak ilyen szép kocsik. Dr. Ne'methy Ödön alispánt Magyaróvárról ezzel az autóbusszal vitték Hédervárra a lakására. Az autóbusz érkezésével csaknem egy időben kapták meg a kereskedelmi miniszter döntését: mind a négy vonalra kiadta a koncessziót. Kovátsék haladéktalanul hozzá kezdtek a járatok megszervezéséhez, az igények szerinti menetrend megszerkesztéséhez. Felkeresték az érintett községek, falvak vezetőit és feljegyezték kéréseiket. Az adatgyűjtésre mindig autóbusszal utaztak. Szinte valamennyi település reggel 8-ra akart kapni autóbuszt, a magyaróvári hetivásárokra több járatot is kértek. Megemlítették, olyan csatlakozásokat szeretnének, hogy a mosoni vonatot se késsék le, este pedig autóbusszal utazhassanak haza. Az igényeket a meglevő három autóbusszal lehetetlen volt kielégíteni. A mérnöki hivatal ennek ellenére szerkesztett egy ideiglenes menetrendet, amely a lehetőségekhez képest teljesítette a kéréseket. Eszerint Magyaróvárról Oroszvárra kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap 6 óra 40 perckor indítanak kocsit, ez 7 óra 40-kor fordul vissza. Délután 13 óra 30-kor megy az autóbusz, és 14 óra 40-kor indul Magyaróvárra. Rajkán és Bezenyén 5-10 percet időzik. Magyaróvár és Mosonszentjános között kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap napi két fordulóval járatták az autóbuszt. Ezt úgy oldották meg, hogy a reggeli győri személyvonat kijárása után a Mosónőn áthaladó kocsi 6 óra 15-kor folytatta útját Magyaróvárról Mosonszentpéteren át Mosonszentjánosra. Onnan 7 óra 15-kor üfdult vissza. Délután Magyaróvárról 16 óra 45-kor indult és 17 óra 40-kor fordult vissza. Magyaróvár-Hédervár között hétfőtől szombatig szerveztek két fordulót. Magyaróvárról 6 óra 40-kor indult az autóbusz, s érintette Arakot, Mosondarnót és Zselit. Hédervárról 7 óra 30-kor jött vissza. A délutáni járat 17 óra 20-kor indult Magyaróvárról, 18 óra 10-kor fordult meg Héderváron. A mosonszolnoki vonalra egyelőre nem szerkesztettek menetrendet. A helyközi ideiglenes menetrendet augusztus 15-én hozták nyilvánosságra, ám ezt megelőzően a járatok már megindultak. Az eseményről a lapok is beszámoltak. Nem sokkal később Békeffy Elemér nyugalmazott százados, akinek nagy forgalmú garázsa, műhelye és benzinkútja működött Győrben, vonalkérelmet nyújtott be a város törvényhatóságához, vala234