A Közlekedési Múzeum Évkönyve 9. 1988-1992 (1994)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 97 - Dr. Dienes Istvánné: Ludvigh Gyula élete (1841-1919) 99

tárgyilagos megítélés, amilyet szűkebb szakmánk, a közlekedéstörténet egyik kiválósága merészelt leszögezni: „Baross Gábor, noha nem kezdeményezője, de folytatója és befejezője volt a múlt századi nagy vasútállamosításoknak. Nem helyes tehát kizárólag Barossnak tulajdonítani a 19. századi vasútállamosítás művét, még kevésbé a magyar vasúthálózat megteremtőjeként aposztrofálni őt, amint azt egyes történészek tették Ez azonban mit sem von le Baross történelmi nagyságából. "

16 Sőt, inkább növeli azt - fűzhetnénk hozzá. Ez az éles elmével, ritka szervezőtehetséggel és munkabírással, szinte szenvedélyes cselekvési vággyal megáldott fiatalember tudta azt, hogy tervei megvalósításához a fontos posztokon szüksége lesz vele egyetértő, megbízható munkatársakra, szövetséges küzdőtársakra, s igyekezett azokat jól megválasztani. A nála hét esztendővel idősebb Ludvigh Gyulát jól ismerte, vasútépítő mérnöki szakértelméről már korábban meggyőződhetett, s épp az 1885. évben, már Baross államtitkársága idején újra bizonyította műszaki és diplomáciai képességeit az országos kiállítás rendezésében végzett kiemelkedő munkájával. Ez a Budapesten megrendezett országos kiállítás sokkal nagyobb esemény volt annál, mint amit szerényen fogalmazott neve sejtet: voltaképp Magyarország bemutatkozását jelentette a világ előtt, annak bizonyítását, hogy ez az alig 20 esztendő óta függetlenné vált ország, itt, Európa keleti végén, milyen lendülettel, akarással törekszik arra, hogy elmaradásait pótolja, s utolérje a fejlettebb ipari államokat. A kiállítás százkét épületében tizenkétezer kiállító mutatta be termékeit. A Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium kiállításának megrendezésével Ludvigh Gyulát bízták meg; a külföldi szaktekintélyek véleménye szerint ez volt a kiállítás legérdekesebb, legtanulságosabb része. A népes francia küldöttség Ferdinánd Lesseps, a Szuezicsatorna építőjének vezetésével érkezett, s itteni kísérőjüket - aki nyelvüket második anyanyelvként beszélte - mindjárt meg is hívták a már 'Dr. Czére Béla: Baross Gábor közlekedéspolitikája. Közlekedéstudományi Szemle. XLII. 11. 1992. november. 404. p. tervbe vett 1889. évi párizsi világkiállításra, amellyel a francia forradalom centenáriumát ünnepelték. Ludvigh Gyula az 1885. évi budapesti országos kiállítás szervezése és rendezése körül szerzett kiváló érdemeiért nyerte el az első magas, királyi kitüntetést, a harmadosztályú vaskoronarendet 1885. október 7-én. 1889-ben, a párizsi világkiállítás alkalmából nemzetközi vasúti konferenciát is rendeztek a francia fővárosban, s ott Ludvigh Gyula már beszámolhatott azokról a reformokról, amelyekkel a Magyar Államvasutak elindult a külföld előtt is mintául szolgáló fejlődés útján. A párizsi világkiállításon való szerepléséért a Francia Köztársaság elnöke 1889. október 29-én kelt diplomájával a Francia Becsületrend parancsnoki keresztjével tünteti ki Ludvigh Gyulát, a Magyar Királyi Államvasutak igazgatóját

17 (3. ábra). A kitüntetés tényét - a szolgálati útnak megfelelően - Baross Gábor miniszter tudatja 1889. december 18-án kelt levelében, az elfogadás és viselés engedélyezését az uralkodó által ugyanő, 1890. július 31-én. Itt meg kell állnunk egy rövid kitérő erejéig, már csak a Baross Gáborral kapcsolatos vélekedések tisztázása végett is. Némelyek

18 önzőnek, hiúnak, mások sikereire féltékeny zsarnoknak festik le a vasminisztert, aki „ elvárta, hogy nálánál okosabb embert ne ismerjenek, tetteit mindenben szentírásnak fogadják el"... „ Egyetlen, de a legtöbb nagyembert jellemző emberi gyengesége volt: a becsvágy. Minden tőle viruljon, mindent neki köszönjenek, mindenki őt süvegelje!"

19 (Ez a kép, mint láttuk, máig kísért.) Ludvigh Gyula pályáját vizsgálva, iratait forgatva nem találjuk nyomát Baross beteges féltékenységének. Inkább ellene szól a miniszteri önkénynek az az ajánlólevél - egy a sok megőrzött közül -, amelyet Gr ómon Dezső írt Ludvigh Gyulának 1886. szeptember 28-án: „Igen tisztelt barátom! Toldy Ferenc barátunk érdeké17

Legújabban a napi sajtóban látott napvilágot olyan nyilatkozat, hogy magyar ember még soha nem kapott Francia Becsületrendet. Az erre megszületett cáfolat is csak 1945-ből hoz példát. Nos, örömmel tesszük közzé: már a múlt században is! Lásd Magyar Nemzet. LVI. 10. sz. 1993. január 13. szerda. 16. p. '"Miklós Imre i. m. 243. p. 19

Uo. 329. p. 104