A Közlekedési Múzeum Évkönyve 9. 1988-1992 (1994)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 97 - Kovácsyné dr. Medveczki Ágnes: Vidéki városaink tömegközlekedésének kialakulása és fejlődése 1914-ig 181

Indóii i; 13. ábra. A pécsi villamosvasút végállomása a vasútállomás előtt fenn kívántak tartani, ezért az általában szoká­sosnál nehezebb, 30 kg/fm-es Vignol síneket fektettek a pályába. Fővonalból és két szárnyvo­nalból álló hálózatot építettek. A személyszállí­tó és a teherkocsikat is a győri Magyar Vagon és Gépgyártól szerezték be. 18 db motor- és 10 db pótkocsit vásároltak. Utóbbi közül 5 db nyitott, nyári kocsi volt. A kassai villamosvasút is részvénytársasági tulajdonban volt. A 195 ezer darab 200 koronás névreszóló részvényt kibocsátó Kassai Villa­mos Közúti Vasút Rt. 1913-ban alakult. 6. A városi közlekedés további fejlődésének irányai, újabb tömegközlekedési eszközök 6.1. Az autóbusz Az ismertetett vasutak létesítésével lezárult a gépi vontatás megteremtésének korszaka a ma­gyar városokban (9. táblázat). A fejlődés követ­kező lépcsője a városi és a környéki autóbusz­közlekedés létrehozása volt. A városi autóbusz­közlekedés nálunk jellemzően csak a két világ­háború közötti időszakban jött létre, bár korsza­kunkban is voltak kísérletek a bevezetésére. Mai ismereteink szerint ezek között a legko­rábbi a miskolci Városház tér és a diósgyőri községháza között létesített autóbuszjárat volt. 1903. június 8-tól menetrendszerű forgal­mat tartott fenn a magánvállalkozás keretében működő „közlekedési vállalat". A 9 ülő- és 1 állóhelyes autóbuszon a menetjegy 60 fillérbe került, a kocsit óránként indították. Nincs ada­tunk arról, hogy mikor szűnt meg a vállalkozás. Sikeresebb és jóval jelentősebb volt az aradi vállalkozás. Ennek részletes történetét előző év­könyvünk már közreadta. 19 6.2. Kísérletek trolibuszközlekedés bevezetésére Végezetül említést kell tenni arról a két kísér­letről, amely a trolibuszközlekedést kívánta be­vezetni hazánkban is már a 20. század elején az adott esetekben a helyközi, itt. az elővárosi köz­lekedésbe. Mindkettő rövid életű volt. Az első a Poprád-Felka-Nagyszalók-Tátra­füred vonalvezetésű „ vágánynélküli felsőveze­tékes villamos motorkocsi" közlekedés megin­dítása volt (14. ábra). A vállalkozók 1903-ban benyújtott kérelmükre még ugyanabban az év­ben megkapták a hatósági engedélyt az új köz­lekedési eszköz létesítéséhez. A 13,8 km hosszú 19 L. Bálint Sándor már hivatkozott tanulmányát. 217

Next

/
Oldalképek
Tartalom