A Közlekedési Múzeum Évkönyve 9. 1988-1992 (1994)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 97 - Dr. Eperjesi László: Magyarország közlekedése a trianoni békeszerződés után. - A nemzetközi kapcsolatok alakulása 1920-1938 között 141

hossz jutott, ezzel Európában az ötödik helyet foglalta el, Svédország, Svájc, Franciaország és Belgium mögött.

45 * Magyarország területei elvesztésével nemcsak vasúti hálózatának, de vasúti gördülőanyagánakjelentős részét is elvesztette. A békeszerződés 301. cikke kötelezte Magyarországot, hogy vasúti gördülőanyagának a győztesek által meghatározott részét adja át a területén és vasútvonalain osztozkodó szomszédos államoknak. Felosztották az utódállamok között az Osztrák-Magyar Monarchia teljes vasúti járműparkját. A magyar békeszerződés aláírásának időpontjáig Magyarország vasúti gördülőállománya az erőviszonyok alapján gyakorlatilag már „ szétosztásra " került a győztesek hadizsákmányaként, mégis - a jóvátételi kérdések rendezése során - évtizedes vitára adott alkalmat Magyarország és a kisantant országok között, különösen Románia és Jugoszlávia részéről. A magyar békeküldöttség különösen fontosnak tartotta, hogy felhívja az antant figyelmét Magyarország vasúti közlekedésének súlyos helyzetére. Az antantnak átnyújtott ún. előzetes jegyzékek közül az V. „A vasúti kocsikról" címet viselte, 1920. január 14-i dátummal. „ Mint minden hadviselő állam, úgy Magyarország is rendkívül nagy károkat és veszteségeket szenvedett vasúti anyag tekintetében. E veszteségek azonban Magyarországot sokkal érzékenyebben sújtották, mint a többi államokat. Az öt évig tartó szerb, román és orosz harctereken folytatott hadmüveletek ugyanis nagymértékben igénybe vették a magyar vasutak teljesítőképességét, az ezután még megmaradt vasúti anyagot pedig a boseviki uralom tette használhatatlanná. A háború alatt és az azt követő kommunista uralom alatt nem állottak rendelkezésünkre sem a szükséges nyersanyagok, sem a munkáskezek, hogy a megsérült kocsikat kijavíthassuk és ismét forgalomképessé tehessük Ennek következtében a vasutak teljesítőképessége napról-napra csök45

Vasúti és Közlekedési Közlöny. 1925. december 6. kent és közvetlen a román megszállás előtt csupán az igazgatóság legnagyobb erőfeszítésével volt elérhető, hogy a forgalmat a legszükségesebb mértékben fenntarthassuk. A magyar vasutak szomorú sorsa a román megszállás folytán még siralmasabbá vált. A román csapatok ugyanis a gördülőanyagnak azt a részét, amelyet saját céljaikra alkalmasnak találtak, valamint a forgalmi- és mühelyberendezéseket, szerszámokat és a telefon- és távirdaberendezéseket magukkal vitték A magyar állam vasutainak jelenlegi helyzetét, mely a fentemlített tények következménye, a következő adatok jellemzik: "^ (2. táblázat). A gördülőanyagból a mozdonyok 70%-a, a személykocsik 50%-a, a teherkocsik 24%-a javítás alatt áll, írta a továbbiakban a jegyzék. A Magyar Államvasutak a rendelkezésre álló eszközökkel a minimumra leszállított személyes teherforgalmait is csak hetenként háromszor tudja lebonyolítani. A forgalomképes személykocsik hiánya következtében a személyvonatokat nyitott és csukott teherkocsikból kell összeállítani. A jegyzék aggodalmat és burkolt fenyegetést is tartalmaz: a magyar kormány nem tudja biztosítani Magyarország közrendjét „...ha a békekonferencia nem bocsátja rendelkezésére azokat az eszközöket, amelyek segítségével a magyar nép jogos, elemi követeléseit kielégítheti. .. A hosszú háborútól és az azt követő bolseviki uralomtól megkínzott lakosság kétségtelenül nem fogja nyugodtan szemlélni azt a körülményt, hogy a tél küszöbén élelmiszer és fűtőanyag nélkül áll, hanem türelmetlenül várja siralmas sorsának enyhítését. "

41 A jegyzékben a magyar kormány kérte az antantot, hogy erélyesen szólítsa fel a román kormányt, „ hogy a magyar területekről jogtalanul elvitt gördülőanyagot, forgalmi és műszaki berendezéseket, telefon és távírófelszereléseket természetben, haladék nélkül adja ki, mivel a közviszonyok megszilárdulása a vasutak helyreállítása nélkül el sem képzelhető. "

48 A magyar békeküldöttség a békeszerződéstervezetre az antantnak átadott XXVII. számú 46 A magyar béketárgyalások. I. m. I. köt. 111 -112. p. 47

A magyar béketárgyalások. I. m. I. köt. 112. p. 48

A magyar béketárgyalások. I. m. I. köt. 112. p. 160