A Közlekedési Múzeum Évkönyve 9. 1988-1992 (1994)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 97 - Dr. Eperjesi László: Magyarország közlekedése a trianoni békeszerződés után. - A nemzetközi kapcsolatok alakulása 1920-1938 között 141

Budapesten, Huszár Károly miniszterelnök és Horthy Miklós fővezér jelenlétében vitatta meg. Azt vizsgálták, hogy a magyar békefeltételek mennyiben azonosak, illetve miben térnek el a Saint-Germainben aláírt osztrák békeszerződés szövegétől. Apponyi Albert, a békeküldöttség elnöke és Teleki Pál főmegbízott tájékoztató­ja után Popovics Sándor főmegbízott adta kor­mányszintű értékelését a békeszerződés-terve­zet vasúti vonatkozásainak. „A gazdasági, fe­lelősségi és pénzügyi rendelkezések nagyrészt azonosak az általunk jól ismert osztrák béke­szerződéseivel. Az az eltérés, amely a dolog természetéből következik, igen csekély. Első­sorban, amely a jóvátételre vonatkozik.... Új rendelkezések vannak a vasúti forgalomra vo­natkozólag. A területünkön átfutó vasútvonalak a szomszédos államok vonalai meghosszabbítá­saként tekintetnek, úgy, hogy átfutó vonalainkon a szomszédos államok minden megvámolás, il­letőleg átrakodás nélkül szállíthatnak. " 7 Lers Vilmos főmegbízott tájékoztatója és értékelése egyértelműen azt bizonyítja, hogy a magyar kormány és a magyar békeküldöttség tudatában volt: a trianoni határok kialakításában jelentős és talán döntő szerepet játszott a szomszédos új államoknak a számukra szükséges vagy fontos vasútvonalaink megszerzésére vonatkozó igé­nye. „Ami a vasútipeage-határozmányokat ille­ti, melyekkel a szerződés vasúti része bennünket megterhel, ezeknek a keserűen vigasztaló oldala az, legalább is nem tette reá az Entente olyan vonalakra, illetőleg területsávokra a kezét, amelyeken a kérdéses vonalak is jutnak. Mert hát bizony igen sokhelyütt előfordult, hogy ép­pen csak az ellenségeinknek szükséges vagy hasznos vasútvonalak kedvéért vagy forgalmi gócpontok birtoklása érdekben vonták meg a határokat, ahogy éppen tették. E szóbanforgó peage-vonalak iránya, időtartama és a kívánsá­gok hordereje a következő: A Csata-losonci vo­nalon 15 évre, a Nagyszalonta-Kisjenő-aradi vonalon 10 évre, a Kotor-Alsodomboru-barcsi vonalon, valamint Pozsony és Fiume között; 7 A magyar béketárgyalások. I. m. II. köt. Bp., 1921. XI. p. ­A magyar békeküldöttség 1920. január 21-én délután 6 órakor, a Külügyminisztérium épületében tartott ülésének jegyzőkönyve. még pedig egyrészt Sopron-Szombathelyen át, másrészt Hegyeshalom-Hegyfalu-Zalabér­Zalaszentivány-Prágerhofon át korlátlan idő­tartamra kívánják a peage-jogot és végül kíván­ják azt is, hogy amennyiben Cseh-Szlovákia ál­lam 5 éven belül arra vonatkozólag óhaját kife­jezi, a Magyar Állam tartozik a pozsony-nagy­kanizsai vonalat megerősíteni... A magunk ré­széről bár e pillanatban, ezen ülésben ellenja­vaslatok szövegezésének helye nincs, természe­tesen szintén peage-okat fogunk kívánni, melyek a mi hasznunkra lesznek, nem is szólva a már korábban eltökélt és szívósan képviselni szán­dékoltfiumei útirányt illető peage-kívánságunk­ról. " 8 A Kereskedelemügyi Minisztériumban a vasúti kérdésekkel foglalkozó szakértők, akik korábban már alaposan tanulmányozták a Né­metországgal és Ausztriával megkötött béke­szerződések szövegét, most már minden egyes pontot konkrétan összehasonlítva az osztrák bé­keszerződésben és a magyar békeszerződés-ter­vezetben, szintén megállapították: „A magyar békeszerződés vasúti vonatkozású határozmá­nyai általában megegyeznek az osztrák béke­szerződésnek korrespendáló és általunk az ed­digi tárgyalás alapjául vett határozmányok­kal. " 9 Az eltérések a már {Lers Vilmos által is) említett peage-vonalak vonatkozásában mutat­koztak. Ez egyben azt jelentette, hogy a Keres­kedelemügyi Minisztériumban az 1919. októ­ber-december folyamán elvégzett béke-előké­szítő munkálatok eredményeként a békeszerző­dés-tervezetre adható vagy adandó válasz, álta­lánosságban és részleteiben is, gyakorlatilag készen állt a Neuilly-be 1920. február 11-én visszatért magyar békeküldöttség számára. A „Gazdaságforgalmi kérdések" című XXVII. számú válaszjegyzéket 1920. február 20-án adta át a magyar békeküldöttség a béke­konferencia elnökének címezve. „Azoknak a megjegyzéseknek folytatásaké­pen, amelyeket a Magyar Békeküldöttség az En­tente békeföltételeire tett, tisztelettel átnyújtjuk ezt a XXVIJ. számú jegyzéket, amelyhez 7 mel­léklet van csatolva. A mellékletekben a követ­8 A magyar béketárgyalások. I. m. II. köt. XII. p. 9 KM Arch. - Béketárgyalási anyag. 146

Next

/
Oldalképek
Tartalom