A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Bálint Sándor: Az első hazai városi tulajdonú autóbusz-közlekedési vállalat története 379

denek számokat. A sofőrök is a fővárosból jöttek és nem tesznek vizsgát az itteni hatóság előtt". November első napjaiban újabb érdekességre ébredt a város. Rubinstein Mór fuvaros megvásárolta az autógyárban készült egyik teherautót: ez időtől kezdve már teherautó is közlekedett Arad utcáin. Ennek az elején és hátulján is már díszelgett tábla, azaz rendszámtábla. A belügyminiszter még 1910. május elsején léptette életbe az országos közúti szabályrendeletét, amely egyebek mellett kimondta, hogy gépjárművet csak az vezethet, aki vezetői tudásából eredményesen levizsgázott; a forgalomban pedig szakértők által megvizsgált gépjárművek közlekedhetnek csak. Rendszeresítette a jogosítványt, a forgalmi engedélyt és a rendszámtáblát. Az országot 15 gépjármű-kerületre osztotta és ezeket betűkkel jelölte meg. Arad városa a temesi gépjármű-kerülethez került, így az e kerületben kiváltott rendszámtáblák „T" betűjellel kezdődtek.

62 A belügyminiszteri rendelet minden gépjármű kerületben kinevezte a szakértő bizottság vezetőjét, illetve a szakértőket. A temesi szakértő bizottság Temesváron székelt. Tehát, aki például sofőrvizsgát akart tenni, előzetes bejelentés után Temesvárra kellett hogy utazzék. Minthogy a rendelet megjelenéséve Arad város forgalmi szabályrendelete érvényét vesztette, a sofőröket újra kellett vizsgáztatni. A rendeletnek ez a része sérelmes volt Arad városa számára. Méltánytalannak találta azt az intézkedést, hogy autóbuszaival, sofőrjeivel Temesvárra utazzék, pedig az automobilizmus tekintetében, autóbusz-üzemük révén messze megelőzték nemcsak a kijelölt várost, hanem az egész országot. Szathmáryék hosszas utánjárás eredményeként elérték, hogy Aradon is vizsgáztathattak vezetésből, illetve megvizsgálhatták a járműveket is, de a rendszámtáblákat Temesvárról kellett megigényelni. A helyi szakértő bizottság tagjai a következők lettek: Szathmáry Károly gépüzemigazgató, Domokos Lajos főkapitány, Greén Nándor tb. főkapitány.

63 1910-ben hamar beköszöntött a hűvös idő. A nyitott autóbuszok alig kéthónapos üzem után leálltak, hogy az addigra már kijavított, a Weitzer gyárban tárolt emeletes karosszériákat visszaszereljék alvázukra. Mind az utasok között, mind a közlekedési bizottságban felvetették, minek egyáltalán az emeletes kocsiszekrény? Télen a nyitott tetőre úgysem mennek fel az utasok, nyáron pedig most már „a földszintest" járatják. Néhányan célszerűbbnek látták volna egyszintű, zárt karosszériás autóbuszokat, mert azok könnyebbek és tartósabbak is az emeletesnél. Azonban sem a szakbizottság, sem a tanács nem foglalt állást ebben a kérdésben. Az átalakítás költségét soknak tartották, újabb építésére pedig nem volt elegendő pénzük. A város hidakat építtetett: egy év alatt 3 acélszerkezetű híd épült Aradon; az egyik vasúti híd; a másik az Eötvös utca tengelyében állt, Erzsébet királynéról nevezték el s a várba vezetett; a harmadik pedig a gróf Károlyi Gyuláról elnevezett, Arad és Újarad között teremtett összeköttetést. E hidak szerkezetét a resicai vasműben és a Weitzer gyárban gyártották. A két utóbbi híd felépültével intézkedtek a fahidak lebontásáról, anyagának értékesítéséről. A Károlyi, vagy más néven újaradi híd a közigazgatásilag egymástól elválasztott, ám a gyakorlatban már ezer szállal egymáshoz kötődő két település között az állandó, villamos-, vagy autóbusz-közlekedés megvalósítását is időszerűvé tette. Az autóbusz felügyelőbizottság december 15-én tartott ülésén ez a kérdés is szóba került. A bizottság felkérte Szathmáryt, vizsgálja meg, vajon célszerű lenne-e Arad Szabadság tér és Újarad Főtér között autóbusz-közlekedést létesíteni. 62 Szabályzat a gépjárművek közúti forgalmáról. 57 000/1910. BM. sz. rendelet. 63 Automobilkezelők szakvizsgája. Arad és Vidéke 1910. aug. 11. 6. p. 425