A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Bálint Sándor: Az első hazai városi tulajdonú autóbusz-közlekedési vállalat története 379

Ezen kívül az autóbuszok kerekeinek tömörgumi abroncsairól is tárgyaltak. Mind ez ideig Hannoverből vásárolták az abroncsokat, amelyeknek minőségével meg voltak elégedve. Azonban az 1907. évi ipartörvény és az azt követő miniszteri leiratok arra utasították az állami, törvényhatósági, községi stb. vállalatokat, hogy szükségleteiket a magyar ipar termékeiből szerezzék be. Az aradiak — az ipartörvény szellemében — a budapesti Ruggyantaárugyár Rt.-ot kérték fel szállítóul, annak kikötésével, ha termékeik nem érik el a kívánt minőséget, az újabb mennyiséget ismét a hannoveri cégtől veszik meg. Amint kitudódott, hogy a felügyelő bizottság az újaradi vonal megnyitását fontolgatja, a gájiak indulatos beadványokban fordultak a polgármesterhez, a tanácshoz, a sajtóhoz. Visszautasították az AVAV törekvéseit, méltatlannak találták a felügyelő bizottság elgondolását, s emlékeztették a város vezetőit arra, hogy a gájiak kezdettől fogva járatokat kértek, többek között a Neuman, a Benőid, a textilgyár alkalmazottai részére. Közölték, hogy az úthálózat is megfelelő s a forgalom oly nagy lenne, hogy a vállalatnak nem kellene a ráfizetéstől tartania. A polgármester, a tanács a karácsonyi ülésen azzal nyugtatta meg a kedélyeket, hogy ilyen irányú előterjesztést még nem kaptak, tehát arról véleményt sem mondhatnak. Ezen az ülésen foglalkoztak a lóvasúti társaság újabb előterjesztésével — ebben a teherfuvarozást is megváltásra ajánlja — ám ennek ellenére is elutasító véleménnyel terjesztették a januári közgyűlés elé. Az 1911. január 11-én megtartott városi közgyűlésen hevesen vitatkoztak a lóvasúti társaság újabb előterjesztéséről. Néhányan úgy vélték, hogy a teherfuvarozás átvételéről csak akkor tárgyaljanak, ha a társaság azt is közli, hogy mit kér érte. Voltak, akik az újabb ajánlat megvitatás nélküli visszautasítását javasolták. Avarffy Géza az ellenzők nevében kijelentette: „... az egész kérdést a napirendről le kell venni. Mikor a város az autóbuszüzemet létesítette, kimondta egyúttal, hogy megvárja azt az időpontot, amíg a lóvasút a szerződés értelmében tulajdonába átszáll. A lóvasút ajánlata felett napirendre kell térni, mert ha eddig kibírták a városra nézve kedvezőtlen helyzetet, akkor el lehet még viselni egynéhány évig. Már azért sem akar a lóvasút társasággal most szóba állni, mert amíg ma a városra nézve kedvezőtlen a helyzet, addig alaposan megváltoznak a körülmények, mihelyt a szerződés végső időpontja elérkezik."

u A polgármester azonban úgy vélte, hogy a tárgyalást folytatni kell, de az ajánlat pontosítását, az anyagi vonzatok felvázolását is kérjék. Végül csekély szótöbbséggel ezt az ajánlatot emelték határozatra. Ezen a közgyűlésen a MÁV és az ACSEV kérésére olcsó telkeket jelöltek ki a vasúti dolgozók részére. A névleges áron eladott telkek többsége a Simándi út mentén feküdt. A közgyűlés utolsó napirendi pontja Puterity Mita és társainak beadványa volt. Ebben előadták, hogy az elmúlt hónapokban oly mértékben megnőtt a forgalom, hogy a jelenlegi, egyfogatú bérkocsi állomány már kevésnek bizonyul: 15 konflisra kértek iparengedélyt. Kifejtették, hogy az autóbusz, bár nagy veszteséget okoz a bérkocsisoknak, de úgy látják, hogy lassan megtalálja helyét a fiáker és a konflis Arad átalakuló közúti forgalmában. Hangsúlyozták, hogy a bérkocsik gyorsaságával az autóbusz nem tud versenyre kelni, még a főúton sem. Ugyanis oly sokáig tart az utasok fel- és leszállása, továbbá oly sűrűn állnak meg az autóbuszok, hogy a gyorsan és kényelmesen utazni kívánók mindig a bérkocsikat veszik igénybe. Úgy vélik, hogy a közlekedés élénkülése biztos kenyeret nyújt majd az új bérkocsisok számára is. 64 Az első közgyűlés. Arad és Vidéke, 1911. jan. 12. 4. p. 426