A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Tisza István: Az 1920-as évek magyar nyelvű közlekedési folyóiratai 525

TISZA ISTVÁN AZ 1920-AS ÉVEK MAGYAR NYELVŰ KÖZLEKEDÉSI FOLYÓIRATAI A közlekedéstörténeti tudományos kutatómunka fontos forrásai az egyes történeti korszakokból reánk maradt írásos dokumentumok. Ezek között is jelentős helyet foglalnak el az adott korszak különféle újságjai, folyóiratai, minthogy ezek mindenkor a legfrisebbs híranyagot közvetítik. Számunkra különösen érdekesek azok a szaklapok és folyóiratok, amelyeknek tartalma egy adott kor közlekedési problémáinak szűkebb vagy tágabb köréből szolgáltat ismeretanyagot. Az alábbiakban azokat a magyar nyelvű közlekedési lapokat igyekszünk röviden bemutatni, amelyek az első világháborút követően, az 1920 és 1930 közötti évtizedben voltak forgalomban. Ezek egy részét korábban alapították, s a háború évei alatt is tovább élt, vagy néhány éves kényszerű szünet után újból megindult. Mások a jelzett évtized elején vagy közepetájt indultak, vagy éppen annak utolsó éveiben jelentek meg először. Többségükre jellemző, hogy megjelenésüket ezekben az években egy-egy ipartestület, klub vagy egyesület tette lehetővé, olvasóközönségük többnyire a fenntartó testület tagságából verbuválódott, vagy éppen befizetett tagsági díjuk ellenében kapták az egyesület tagjai a lapot. Ilyen testületek voltak ebben az évtizedben például a Magyar Mérnök és Építész Egylet, a Magyar Vasúti és Hajózási Klub, a Közszolgálati Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége, az Automobilkereskedők Országos Egyesülete, a Magyar Aero Szövetség, a Budapesti Kisfuvarosok Ipartársulata, a Királyi Magyar Automobil Club, a Budapesti Kovács és Kocsigyártó Ipartestület, a Magyar Kerékpáros Szövetség stb. Voltak azonban „független" szaklapok is. A szaklapok többsége még így is nagy nehézségek közepette tudta csak fenntartani magát. Különösen az évtized elején általános panaszként jelentkezik a papírhiány, vagy a rossz minőségű papír, az árak és a költségek gyors növekedése, az infláció és a késedelmes előfizetés. Több lap néhány éves fennállás után megszűnt, vagy más lapokba olvadt bele. Más esetekben új címen, új szerkesztővel vagy kiadóval jelent meg ismét. Nem egy esetben viszont — forradalminak ítélt cikkeik miatt — a hatóság tiltotta be egyes lapok megjelenését. Az ellenforradalmi hatalomátvétel első két esztendejében a kulturális minisztérium még nem volt képes egységes kultúrpolitikai koncepció kialakítására. Csupán a baloldali szemlélettel álltak szembe egységesen a különböző ideológiai irányzatú elgondolások hívei. Később a Bethlen-kormány kultuszminisztere, Klebelsberg Kuno kultúrfölény-elve az egész nemzet osztályok fölötti nacionalista irányú nevelését hangsúlyozta, a politikamentesség elvének hangoztatása mellett. Ez természetesen meghatározta a sajtó 525