A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Bálint Sándor: Az első hazai városi tulajdonú autóbusz-közlekedési vállalat története 379

A közgyűlés meggyőzőnek tartotta Puterity Mita és társai érvelését és hozzájárult, hogy a konflisok számát 15-tel emeljék. A közgyűlés határozatát néhány bérkocsis megfellebbezte. Ők ugyanis elegendőnek tartották a konflisok számát s nem akarták a meglevők megélhetését kockára tenni. Kifejtették, ha az autóbuszok számát gyarapítják, az további keresetcsökkenést fog nekik okozni. Minthogy értesülésüket a tanácstól, tehát biztos forrásból kapták, ezért a határozat felülvizsgálatát, illetve elutasítását kérték. Fellebbezésüket elutasították. AUTÓBUSZOK, BÉRAUTÓK, TAXIK, BOYOK A FORGALOMBAN A város forgalma 1910/1 l-ben valóban fellendült. A kereskedelem, a beruházások élénkülése újabb szolgáltatás bevezetésére, illetve megélhetésre adott alapot. A városban megjelent a boy szolgálat. Az „Arad és Vidéke" 1911. január 14-i számában „A Messenger-boyok" c. cikkben ez olvasható: „Nagy érdeklődést keltettek ma a város utcáin megjelent Messenger-boyok. Pompás uniformisban, színesen száguldoztak végig az utcákon a fürge gyorsküldöncök, a 16—18 éves fiúk. Elegáns szabású kék spencerben, három ezüst gombbal, lábszárvédővel, snajdig vörös sapkával a fejükön száguldoztak kerékpárjukon. Vállukon kis táska van keresztülvetve, melybe a leveleket, pénzeket rakják és már az első nap számos megbízást végeztek el a közönségnek legnagyobb megelégedésére. A boyok sikerült uniformisait Braun Miksa szabó készítette, órákkal Igaz Sándor, táskákkal pedig Kramarovits József szerelte fel őket. A gyors fiúk minden nap reggel hét órától este 11-ig álltak a közönség rendelkezésére. Egyszerű, telefonhívásra a legtávolabb eső helyeken is a leggyorsabban megjelennek..." A vállalat tulajdonosa, Horovitz Gusztáv, a Simonyi úton rendezte be irodáját. A szolgáltatás díja így alakult: nappal, az első negyedóra 30 fillérbe, minden további negyedóra 20 fillérbe, 18 órától 23 óráig a díjtételek 10 fillérrel többe kerültek. Minthogy az üzlet jól jövedelmezett, márciusban már a Szabadság térre költözött. Hamarosan újabb boyvállalatok létesültek. A lakosság még meg sem szokta az egyenruhás boyok szolgáltatásait, amikor újabb színnel gazdagodott a város közlekedése. Egy szürke és egy sötétzöld színű személygépkocsi állt közforgalomba. Az „Aradi Közlöny" 1911. április 26-i „Automobil kölcsönző vállalat" c. cikkében a következőket írja: „Ismét új, tipikus nagyvárosi vállalat létesült Aradon. Horovitz Gusztáv kollegánk és Gr oszmán Alfréd dr. ügyvéd egy automobil kölcsönző vállalatot létesítettek, amelyik csütörtökön már meg is kezdi működését. Az automobil kölcsönző vállalat telefonhívásra, szóbeli, vagy írásbeli megrendelésre bárhova elküldi elegáns kiállítású automobiljait és elsőrangú sofőrök vezetése mellett bocsájtja azokat a közönség rendelkezésére. A kifogástalan eleganciájú kocsikat az aradi Westinghouse gyár készítette, a karosszériákat pedig a Weitzer Waggongyár. Az automobil kölcsönző vállalat igen mérsékelt árban számítja a kocsik kölcsöndíját, úgy a városi forgalomban, mint pedig vidéki túrákra. Automobilokat telefonon a Messenger boy vállalatnál, telefonszáma: 816 lehet rendelni." A kocsik használatáért negyed óránként 2,5 koronát kértek, a Szabadság tér—vasút állomás viszonylatban 2 koronát kellett fizetni. Két nappal később ismét foglalkozott a lap az új szolgáltatással. Azt írja, hogy a „Samu" -nak és a „Mózsi" -nak nevezett két személygépkocsi állandóan úton van, — már két napra előre lefoglalták minden percét. Az automobil kölcsönző vállalatot, amelyet napjainkban bérautó vállalatnak nevezhetnénk inkább, merthogy gépkocsivezető nélkül nem adta kocsiját kölcsön, korábban Szathmáry Károly szándékozta megszervezni a város kezelésében, a lovardában. 427