A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)
II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Bálint Sándor: Az első hazai városi tulajdonú autóbusz-közlekedési vállalat története 379
Aradon már sokan az autóbusz-közlekedés megvalósításában látták a kiutat, a lóvasúti társasággal folyó eredménytelen alkuból. Úgy gondolták, ez majd olyan versenyt teremt, amely jobb belátásra bírja a lóvasutat. A lóvasúti társaság az 1905. évi közgyűlésén bejelentette, hogy üzletmenete jelentősen emelkedett, forgalma nőtt, nyeresége 53 980,86 K. Közölte a részvényeseivel, hogy a várossal folyó tárgyalások eredményre még nem vezettek. A közgyűlésen nem esett szó a leendő vetélytársról, az autóbuszról. 24 Rudas a főkapitány kívánságát teljesítette, műszaki rajzokat mellékelt kocsijairól, amelyekről kiderült, hogy 7,5 m hosszúak, és 20 utast is szállíthatnak; ugyanakkor közölte, hogy a leendő haszon 25 százalékát ajánlja fel a városnak. A főkapitány kiadta az iparengedélyt, a város közgyűlése 1905. június 20-án tartott ülésén az ajánlatot kedvezőnek ítélte, s kiadta a területhasználati engedélyt. 25 A lóvasút — csaknem a Rudas iparengedélyének kiadásával egyidőben — bejelentette, hogy újabb ajánlatot nem tesz, ha a város valóban a megvásárlását akarja, az addigi utolsó ajánlatát fogadja el. A városban egyre többen kritizálták a lóvasutat, a rozoga kocsijait, beteg lovait, elhanyagolt pályáit. Az utasok a panaszok tömegével bombázták a rendőrséget, a tanácsot, kiújultak a korábbi viták is a lóvasúti hajtók, kalauzok és az utasok között. A forgalmi alkalmazottak a legkülönbözőbb élcelődéseknek, bosszantásoknak lettek középpontjai. Miközben az utasok és a lóvasúti alkalmazottak vívták a maguk harcát, Rudas a sajtó hasábjain részvényjegyzésre kérte fel a várost, az „Aradi Automobil-Közlekedési Rt." megalapítására (2. ábra). A jegyzés határidejét többször is kitolta azért, hogy a szükséges tőke összejöjjön. Közben arra kérte a főkapitányt, engedélyezzen állóhelyeket a forgalomba állítandó autóbuszokon. A hatóság ezt a kívánságát is teljesítette. Rudas elvileg minden támogatást megkapott, azonban ami szerinte a részvényjegyzés elhúzódásának az oka, a 15 évi kizárólagossági jog ügye még nem nyert orvoslást: a város ez irányú újólagos kérelmét változatlanul elutasította. A budapesti vállalkozó ekkor összehívta támogatóit, többek között Péterffy Antalt, az Arad-hegyaljai vasút főszervezőjét, Sármezey Endrét, az ACSEV főmérnökét, Zinner Bélát az ACSEV főfelügyelőjét, Lőcs Rezsőt, a város gazdasági tanácsnokát, Kohn Sámuel gazdálkodót stb. Azt vizsgálták, hogy miért húzódik el a részvényjegyzés, mi lehet az oka a látható tartózkodásnak. Úgy vélték, hogy részben a város is oka annak, hogy a kívánt tőke nem jött össze, mert a vállalkozók bizonytalannak látják az autóbusz-közlekedés jövedelmezőségét; ha megkapták volna a kért kizárólagos jogot, bizonyára nagyobb kedvvel vásárolnák az értékpapírokat. Elhatározták, hogy a 100 000 K-s alaptőkét 250 000 K-ra emelik fel, és nagyobb felkészültséggel, több járművel kezdik el a szolgáltatásukat. Remélték, hogy így a már nagy vállalkozásnak látszó részvénytársaság jobban felkelti majd az érdeklődést. Az autóbuszvállalat szervezése idején jelent meg az újságokban az 1905. augusztus 3-i keltezésű „Felhívás'', amely arról tájékoztatta az olvasókat, hogy megalakul az „Arad-hegyaljai Helyi Érdekű Motoros Vasút Rt." Bejelentették, hogy államsegélyből, továbbá a megépítendő vasút érintette települések jegyzéséből 523 400 K értékű részvényre van fedezet, és további 355 000 K jegyzésére szólítják fel az érdeklődőket. Arad város 50 000 K értékű részvényt jegyzett. Október 4-én megtartották az alakuló közgyűlést. 24 A közúti vasút közgyűlése. Arad és Vidéke, 1905. ápr. 1. 3—4. p. 25 Automobil — omnibusz Aradon. Arad és Vidéke, 1905. jún. 21. 8. p. 393
