A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)
II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Bálint Sándor: Az első hazai városi tulajdonú autóbusz-közlekedési vállalat története 379
Aradi Automobil-Közlekedési Vállalat részvénytársaság. Alulírottak a külföld és a főváros mintájára Arad sz. kir. város Törvényhatóságának 66281—1905. számú határozatában nyert engedély alapján Aradváios belterületén automobilközlekedést létesítünk. Ezen minden irányban nagyszabású ós létszükségletet betöltő és egyszersmind jól jövedelmező vállalat létesítéséhez ezennel meghívjuk Arad sz. kir. város közönségének minden osztályát. A polgárság maga magának tesz szolgálatot, a mikor kényelmes, gyors, tiszta és biztos közlekedési eszközt teremt meg a maga részére. A vállalat tárgya automobil-közlekedés és fentartása. Az alaptöke 1000 drb. egyenként 100 korona névértékű részvényből áll, tehát összesen 100,000 koronából. Az aláírás zárideje 1905. július 22. A vállalót hat kocsival indul meg és egyelőre a forgalom az indóháztol a Szabadság-térig terjedő vonalra lesz berendezve; rövid időre azonban a vállalat forgalma megfelelő részvénytőke felemelése folytán a város többi alkalmas vonalaira fog terjesztetni u. m.: Buzsákba. a Csálai erdőbe, Városligetbe, Ujaradra stb. Az aláírásnál minden részvényre 10% valuta készpénzben, a további 40°j 0 f. évi aug. 1-én és 50°,, f. évi okt. 15-én lesz befizetendő. A részvényjegyzés történik Aradon: ic4s Az Arad-csanádi gazdasági takarékpénztárnál, Az Aradi ipar- és népbank részvénytársaságnál, A „Viktória" takarékpénztárnál és Ujaradon: az Ujaradi takarékpénztár részvénytársaságnál. Aradon. 1905. július 10. Péterffy Rntal m. p., Kohn S. N. m. p., Rudas Samu m. p., mint alapitök. 2. ábra. Hirdetés az „Arad és Vidéke" 1905. július 13-i számában Mind a város egy-két tanácsosában, mind a városlakókban felmerült a kérdés, a város vajon miért nem támogatja az autóbusz vállalkozást, hiszen abból aránylag nagy haszonrészesedéshez jutna, esetleg a 15 éves kizárólagosságot is megadhatnák Rudas Samunak; körülbelül egyidőben szűnne meg ez a jog a lóvasútnál és az autóbusznál. A közigazgatási és a jogi bizottság azonban hajthatatlan maradt, senkivel sem kívánt közösködni, kizárólagossági jogot adni. Ám nemcsak a város volt óvatos, a bérkocsisok is felfigyeltek az autóbuszra: kenyerüket féltették. Felkeresték a főkapitányt és elpanaszolták nehéz helyzetüket, méltányosságot kértek a vonalak kijelölésénél, nem akartak ugyanis üzleti versenybe bonyolódni. A főkapitány egyrészt korainak tartotta nyugtalankodásukat, másrészt felhívta figyelmüket arra, hogy a korábbi Ígéretüket nem tartották be, szolgáltatásukat nem korszerűsítették, s tulajdonképpen miattuk nem közlekednek bérautomobilok Aradon. A teherfuvarozók is nyugtalankodni kezdtek. A tanácshoz fordultak, mert úgy látták, hogy Arad város gazdasági életének élénkülésével egyre több, a környező falvakban élő fuvaros működik Aradon, s ezáltal a helyiek kereseti lehetőségét csökkentik. Aggódtak az ACSEV motorosainak elterjedése, az Arad-hegyaljai vasút városba vezetésének engedélyezése miatt, és nem utolsó sorban nyugtalanul figyelték az autóbusz-közlekedés bevezetésével kapcsolatos fejleményeket is. Tartottak attól, ha az autóbuszok a tervezett vonalakon megindulnak, a kofák, a kosarasok a jövőben az 394 ':
