A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)
II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Dr. Eperjesi László: A budapesti fuvarozó- és szállítómunkások gazdasági harcai 1906—1908-ban 337
1907. november 15-i számának „A hirtelen sztrájkokról" c. vezércikke összegezte. Helyteleníti az ilyen érzelmektől diktált sztrájkbalépéseket. Ezek a munkások „... helytelenül cselekednek, mert ha békésen is el tudják érni a sérelmek orvoslását, akkor minek a harc. Helytelenül cselekednek, mert a jövő munkáját s a békés, nyugodt szervezkedést és oktatási munkát megzavarják, mely békés munka épp arra való, hogy a harcra előkészüljünk... Tehát ha sérelmünk van, ott a bizalmiférfi, ott a vezetőség, ott a békéltető. Intézzük el ezt békésen. Ha azután azt tapasztalnák, hogy a békéltető igazságtalan, akkor majd új harccal tanítjuk meg a munkaadókat arra, hogy jobb félni az erőnktől s igazságot szolgáltatni..." A szervezőbizottság azonban most már nem elégszik meg azzal, hogy a szaklapban nyilvánosan bírálja és elítéli a hasonló eseteket, hanem adminisztratív eszközökkel is igyekszik megakadályozni a „hirtelen sztrájkok" kitörését. A Fuvarozó Munkás 1907. november 15-én közzéteszi a szabadszervezeti szabályzatot, amely szigorúan meghatározta a sztrájkbalépés körülményeit és módját. „Ez most már törvény, amely átment a szervező bizottság vitáján s a bizalmiférfi testületek elfogadták alapos vita és hozzászólások után. Ez a szabályzat áll az egész fuvaripari munkásságra..." 12 * A szervező bizottság nem tartja elegendőnek a szabadszervezeti szabályzat közlését, az 1907. évi novemberi ülésén külön határozatot hoz a sztrájkok ügyében: „... a szervező bizottság vagy a szabadszervezeti ügyvivő tudta s beleegyezése nélkül senkinek sztrájkba lépni nem szabad. Aki ezt megteszi, az először is — a szabadszervezeti szabályzat 19. pontja értelmében is — semmi támogatásra nem számíthat s vele szemben a legszigorúbban fogunk eljárni."™ A Fuvarozó Munkás így kommentálta a szervezőbizottság határozatát: „ Voltak a közelmúltban egyesek, akik minden meghatalmazás nélkül megtették, ... hogy a szakegylet nevében sztrájkba léptették a munkásokat. Az ilyen eljárást a legszigorúbban fogjuk megtorolni. Ez veszedelemmel jár a szakegyletre, mert a szakegyletnek nem szabad sztrájkot csinálni, csak a szervező bizottságnak, másként szerződésbe is ütközik. Szokjuk meg egyszer a rendet s fegyelmet." 1 * 0 1908-ban már nem került sor többé a szakszervezeti fegyelem hiányából fakadó és gazdasági követelésekért munkabeszüntetésre. 1908 végén viszont annál több gondja akadt a szakegylet vezetőségének a munkások spontán, önkényes sztrájkbalépéseivel. Ezek a sztrájkok azonban már nem a fuvarozómunkások gazdasági követeléseiből adódtak, hanem a munkásosztály általános politikai sztrájkjainak következményeként robbantak ki. A fuvarozómunkások 1907 nyarán többször is beszüntették a munkát olyan jogok kivívásáért, amelyeket a szállítómunkások kollektív szerződése biztosított, de a fuvarozó munkáltatókkal kötött megállapodás nem. Ezek, mint említettük, a szakegylet és a bizalmiférfi-rendszer elismerése, a szakegyleti munkaközvetítés kötelezővé tétele. A sztrájkok között akadt spontán, amely a szervezőbizottság előzetes megkérdezése nélkül robbant ki, de nagyobb részük — és a fontosabbak —, a szervezőbizottság utasítására következtek be. A szakegylet vezetősége az ilyen természetű spontán munkabeszüntetéseket utólag mindig jogosnak ismerte el, bár nem helyeselte a munkások önkényes döntését. 1907. június 17-én Hoffmann Manó fuvaros 32 munkása sztrájkbalépett, mert egyik társukat, Berkes Istvánt elbocsájtották. Berkes egy egész fuvart visszavitt a telepre, mert abban az üzletben, ahová a fuvart szállította, a bolti szolga szervezetlen munkás volt. „A gazda az égre-földre esküdözött, hogy inkább rohadjon el a ceigja [kocsi — 128 U.o., 1907. dec. 1. 129 U.o. 130 U.o. 24 369
