A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Dr. Eperjesi László: A budapesti fuvarozó- és szállítómunkások gazdasági harcai 1906—1908-ban 337

E.L.J mintsem hogy ilyen embert tartson." A sztrájk „holtidőre" esett, szombat estétől hétfő reggelig tartott. Hétfő reggel Hoffmann meghátrált, visszavette Berkest a munkába.

131 Az eset több tanulsággal is szolgált a szervezőbizottságnak. Először tudatosult a szervezőbizottságban, hogy a szervezetlen munkáltatók egyenként már tehetetlenek a szakegylet növekvő erejével, a munkások szervezettségével szemben. Hoffmannt a kollektív szerződés nem kötelezte Berkes visszavételére, mégis megtette. Vitathatatlan, hogy Berkes kárt okozott üzletvitelében, a munkáltató vétlen is volt, mert nem tehetett a bolti szolga szervezetlenségéről. További tanulságot jelentett a szervező bizottságnak, hogy jelszavait pontosítania kell, sőt mindig alaposan és körültekintően megmagyarázni a munkásoknak. Berkes hibát követett el, amikor egyáltalán nem akart együtt dolgozni szervezetlen munkással. A szervező bizottság csak azt követelte meg, hogy a szakegyleti tagok csak szervezetlen fuvarozómunkással, vagy rokonszakmabeli (gabona, szén) szervezetlen munkással ne dolgozzanak együtt. A fuvarozó munkáltatók és a szakegylet közti viszony 1907. júliusában feszültté vált. Ennek közvetlen oka az, hogy a szakegylet nem hajlandó megtűrni szervezetlen munkást a fuvarozóiparban. A munkáltatók most kezdik — olykor üzletmenetük kárára — megtapasztalni, hogy e törekvésének a szakegylet hatalmi szóval érvényt akar és tud is szerezni. 1907. július 2-án Hoffmann Manó fuvaros 3 kocsit és kocsist bérbe vett Tausz Miksa fuvarostól. Amikor a három munkás megérkezett, Szabó Mihály, a Hoffmann Manónál dolgozó kocsisok bizalmiférfija követelte, hogy mutassák fel a szakegyleti tagsági igazolványt, bizonyítsák szervezettségüket. Az egyik kocsist, aki szervezetlen volt, nem engedte munkába állni. Hoffmann safferje ezért durván leszidta a bizalmiférfit, aki a saffer magatartása miatt azonnal panaszt tett a békéltető bizottságnál.

132 Érdekessége a dolognak, hogy Hoffmann, aki szintén panaszt tehetett volna a békéltetőnél a bizalmiférfi eljárása miatt, ezt nem tette, ezzel is alátámasztva a munkások róla alkotott véleményét, akik az egyik legemberségesebb munkáltatónak tartották. A munkáltatók legnagyobb megdöbbenésére a békéltető tárgyaláson a szakegylet képviselői messzemenőkig védték a bizalmiférfi eljárását és a saffer durva magatartásának elítélését követelték. A munkáltatók azon vádjára, hogy az ilyen esetek üzletmenetükben kárt okoznak, és a szakegylet eljárása és magatartása terrorisztikus, Tarczai Lajos kioktatta a munkáltatók képviselőit: „Ez, kimondom őszintén, hatalmi kérdés. Nincs az a szakma, amely maga közt szervezetlen embert megtűrjön. Erről nem mondunk le mindaddig, amíg erre hatalmunk van, mihelyt erről lemondunk, vége a hatalmunknak. Ami azt illeti, hogy ezáltal a munkaadónak kárt ne csináljunk, csak úgy lehet, hogy a gazda az ilyen ember részére kérjen ideiglenes igazolványt. Ha nem teszi, az ő baja. Tausz úrnak kötelessége lett volna saját érdekében, hogy a kocsis részére ideiglenes igazolványt kérjen. Ez a jogunk nincs a szerződésben, de ebből nem engedünk." Hasonlóan nyilatkozik Sztraka József is: „Tausz úr kérdezte volna meg, mikor befogatott, hogy az illető szervezett ember-e. A bizalmiférfinak erkölcsi kötelessége, hogy úgy tegyen, amint tett."

133 A feldühödött munkáltatók tehetetlenek, patthelyzet alakul ki, a békéltető bizottság nem hoz döntést az ügyben. Nyíltan megfenyegetik azonban a szakegyletet, hogy augusztusban majd tesznek „valamit" a szakegylet „terrorja" ellen.

134 Nyilvánvaló, m

U.o. 1907. júl. 1. 132 U.o. 1907. júl. 15. 133 BFL Tan. ir. 1407 B. — A Budapesti Fővárosi Fuvarosok Ipartársulatának levele a kereskedelemügyi miniszterhez (1907). Fogalmazvány. 134 Fuvarozó Munkás, 1907. júl. 15. 370