A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Dr. Eperjesi László: A budapesti fuvarozó- és szállítómunkások gazdasági harcai 1906—1908-ban 337

a szakegyleti munkaközvetítés kötelező igénybevétele. A legtöbb munkabeszüntetést nem a szakegylet vezetősége kezdeményezte, hanem azok szinte kivétel nélkül a munkások spontán, önkényes sztrájkbalépései; a szervezőbizottság tudta és engedélye nélkül törtek ki. A szakegylet vezetősége döntően a békéltető bizottságok útján kívánta megvédeni a kollektív szerződéseket. A szervezőbizottság állandóan, de nem sok sikerrel igyekezett tudatosítani a munkásokban, hogy a munkáltatókkal kötött megállapodások sérelme esetén a sztrájk csak végső fegyver, a panaszokat, a vitás ügyeket előbb a békéltető bizottság elé kell vinni. Ez nem jelenti azt, hogy a szakegylet vezetősége kerülni akarta mindenáron a sztrájkharcokat. Már a szállítómunkások szerződésének megkötése után leszögezi a szervezőbizottság: „A harcot csak a végső esetre tartjuk fenn, de akkor nem is riadunk vissza az alkalmazásától."

10

* A fuvarozó munkáltatókkal komolyabb összeütközésre a kollektív szerződés védelmében nem került sor. A fuvarozómunkásoknak az 1906-ban kötött megállapodás értelmében 1907. július 11-én 1 K bérjavítás járt, a hetibérek ekkor emelkednek 23 Kra. A szakegylet vezetősége résen van: „Ahol a gazda megfeledkezik erről a kötelességéről, rögtön jelentsék a szervező bizottságnak, hogy figyelmeztessük."

110 Egyetlen munkáltató, Engel Károly „feledkezik meg" a béremelésről. Engel rosszhírű munkáltatónak számított. 1907. június 15-én 14 kocsisa már sztrájkolt egy napig, a munkavezető (schaffer) gorombasága miatt. Kocsisai most is beszüntetik a munkát, a szervezőbizottság megkérdezése nélkül. Engel a sztrájk hírére azonnal megadja a jogos bérkövetelést, mert tudja, hogy a békéltető bizottság elmarasztalná szerződésszegés miatt, de kocsisai most már nem elégednek meg az 1 K kötelező bérjavítással, még többet követelnek. A sztrájk mégis a békéltető bizottság elé kerül, ahol a szervezőbizottság végül is megvédte az érvényben levő kollektív szerződést, „összeült a békéltető, ami megmentette Engel urat a maga okozta bajából. Szaktársaink hosszas rábeszélés után, a szakegylet érdekében megtették, hogy lemondtak követelésükről és visszamentek a munkába."

111 Ez az első eset, amikor a szervezőbizottságnak nemcsak a munkáltatókkal, de a munkásokkal szemben is meg kell védenie a kollektív szerződést. A szakegylet tekintélyt szerez a munkáltatók előtt, amikor bizonyítja, hogy nemcsak velük szemben védi meg a kollektív szerződést, de betartatja azt a munkásokkal is. Viszont a gazdasági harcokban megkövetelt fegyelemhez még nem szokott munkások előtt ez a következetes és valójában a munkások érdekeit védő magatartás meglehetősen népszerűtlen. A szervező bizottság egyelőre nem tárja a nyilvánosság elé az esetből adódó tanulságokat, nem bírálja az Engel fuvarozócég kocsisainak magatartását. Egy hónap múlva azonban már a legélesebb formában kényszerült erre. Nyilvánvalóvá vált, hogy legalább olyan nehéz a munkásokkal betartatni az 1906. évi szerződést, mint megvédeni őket a munkáltatók ellenében. A munkáltatók, ha próbálkoztak is a megállapodás kijátszásával, a békéltető bizottság döntéseit mindig elfogadták. A néhány kisebb sztrájk olyan vita megoldásaként robbant ki, melyet a kollektív szerződés nem szabályozott, vagy olyan munkáltatónál, amelyik valamilyen okból még nem írta alá a megállapodást. 1907. április 12-én 14 kocsis rövid sztrájkkal kényszeríti a Bonn Ludwig és Társai fuvarozócéget a megállapodás aláírására és betartására.

112 Június 10-én az Automobilfuvarozó Rt. 50 kocsisának félórás sztrájkja az ingyenes zsákhordás eltörlését eredményezi.

113 109 Fuvarozó Munkás, 1907. jún. 1. 110 U.o. 1907. júl. 1. 111 U.o. 112 U.o. 1907. júl. 1. és 15. 113 Tarczai Lm. 28—33. p. 114 Fuvarozó Munkás, 1907. júl. 1. és 15. 366