A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)
II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Dr. Frisnyák Zsuzsa: Út-, híd- és révvámok Magyarországon (1853—1890) 241
Közlekedési vámok Titelen 1882-ben 2. táblázat Vámtételek Kompvám a híd kikötése esetén, kr Hídvám, kr. Egy gyalogos átkelő személy 5 2 Egy igavonó állat 18 15 Egy tehervonó állat 20 16 Egy üres kocsi 15 7 Egy terhelt kocsi 25 20 Egy nagy hajtó állat 15 10 Egy kicsiny hajtó állat 5 3 2—4 kerekű üres taliga 6 3 2—4 kerekű terhelt taliga 8 6 Egykerekű üres taliga 3 2 Egykerekű terhelt taliga 4 3 A híd nyitásáért a két órai szabad időn túl 4 frt. 20. kr. terhes kocsi 9 kr-ba, egy négy fogatú terhes kocsi 10-kr-ba, egy ötfogatú terhes kocsi 14 kr-ba, egy hatfogatú terhes kocsi 16 kr-ba került. Ugyanebben az évben Sopron vármegyében, attól függően, hogy a megye melyik hídján kelt át egy „megrakott teherhordó szekér", 2 kr-tól 7 kr-ig terjedő összeget fizetett. 1871-ben Farkashidán „egy borral vagy másféle portékával igen megterhelt kocsV 20 kr-t fizetett. Ugyanekkor Czifferben ugyanezen kocsi vámolásakor már figyelembe vették az előfogott állatok számát is, így akár 24 kr-ra is felmehetett a vám összege. Az igás állatok vámtarifája a következőképpen alakult. Egy megterhelt kocsi elé befogott minden vonósmarha darabja 1853-ban a Pozsony megyei Tálloson 7 kr-t, 1859-ben Sopron megyében az igásmarha db-ja 1 kr-t fizetett. Ugyanebben az évben Baranyában az igásmarha vámja 3 kr, Hidasnémetiben 6 kr; 1879-ben Abauj megyében 3 kr, Csongrád megyében 1883-ban 3 kr. A szekeresek és igásállatok után fizetendő díj esetenként egészen jelentős összeget is kitehetett. 1867-ben Nagyekemező község lakosai kérik, hogy a község által a Nagyküküllőn épített hídon az igás marhák után megszabott 3,5 kr vámdíjat 1,5 kr-ra szállítsák le. A falun átmenő brassói fuvarosok „kik borkereskedési üzleteikben oly gyakran közlekednek hatos fogattal", a 21 kr-nyi vámdíjat sokallják. 18 Az igavonó állatok utáni vámoltatás — függetlenül a szekér terheltségétől — mindig magasabb vámbevételt hozott. Például Tokajon a híd vámtarifája nem nézte a kocsi terheltségét, ezért egy kétökrös üres szekér ugyanannyit fizetett ott, mint Szolnokon egy terhes szekér (3. táblázat). A vámszabályzatok nagy hajtott marhának a lovat, ökröt, tehenet tekintették. A szabadon hajtott marhák után mindig kevesebbet kellett fizetni, mint az igásállatok után. 1 db ló vagy marha 1859-ben Sopron megyében 1 kr-t, 1868-ban Pápán 2 kr-t, 1860-ban Szepesen 1 kr-t fizetett. Hidasnémetiben 1872-ben 4 kr, Czifferben 2 kr, Ugocsa megyében 1877-ben 8 kr (kiemelkedően magas), Vasmegyében 1 kr volt a vám. A nagy szabadon hajtott marhákon kívül vámoltatták a kis szabadon hajtott marhákat. Ezen a következő állatokat értették: borjú, csikó, juh, kecske, sertés, birka, ürü, malac. Gyakran párosával vámoltatják őket. így például 10 db juh 3 kr, ugyanott 1 pár sertés 1 kr volt. Pápa 1868-as vámszabályzata a kisebb hajtott marhákat 1 kr-ra vámoltatja darabonként, ha ellenben csoportosan hajtják át, akkor db-ja 1/2 kr. 18 OL. K. 173. 1867. 12. t. 10. cs. Előterjesztés. 254
