A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Dr. Frisnyák Zsuzsa: Út-, híd- és révvámok Magyarországon (1853—1890) 241

3. táblázat Hídvámtarifák Tokajon és Szolnokon Vámtételek Tokaji Tisza-híd, 1861. aug. 1., kr. Szolnoki Tisza-híd, 1860. nov. 1. kr. Egy vonó marha Egy nehéz hajtó marha Egy könnyű hajtó marha, sertés, juh, darabja Egy terhes kocsi Egy félterhes kocsi Egy üres kocsi 5 3 2 3 1 10 5 4 Az 1887-es összeírásokból derült ki, milyen sok helyen szednek vámot a hidakon a gyalogosoktól. Tették ezt annak ellenére, hogy a törvények (pl. az 1723:15.tc.7.§.) tiltották a gyalogosok vámoltatását. 1870-ben a szolnoki, 1888-ban az oláhszentlászlói hídon tiltották be a gyalogosok vámoltatását. Voltak olyan vámszedőhelyek, amelyek szabadalomlevelében szerepelt: joguk van gyalogosoktól is vámot szedni. Ilyen volt például a hidnémeti Hernád-híd.

19 Különlegesen ritka esetekben, ha a hídépítés sokba került, a minisztérium engedélyezte a gyalogvám szedését. A legdrágább tételt a cséplőgépek jelentették. Ugocsa megyében 1874-ben egy cséplőgép vagy alkatrészeinek átszállításáért 2 frt-ot kellett fizetni. Nem a cséplőgépet, hanem a cséplőgép szekerébe fogott igás állatokat vámoltatták Csanád megyében. Itt minden ilyen kocsiba fogott ló után 10 kr-t számítottak fel. Fried Bernát polgári révbérlő 1880-ban kérte, hogy a tarifalistát egészítsék ki a „gőzcséplőgépek átszállítására vonatkozó díjtétellel". A Mosón megyei Feketeerdő 1887-ben kérte, hogy bővítsék a tarifát a „gőzmozdonyok és cséplőgépekre nézve." Az utak rongálásának megakadályozására, illetve mérséklésére több helyütt kevesebb vámot fizettettek egy meghatározott minimális kerékszélességű szekerek után. Pozsony megyében az 5 hüvelyknél (1 hüvelyk = 2,634 cm) szélesebb kerekű szekerek fele vámot fizettek. Fiumében a „szerfelett keskeny kerekű kocsik által az utakon előidézett rongálások''' miatt minden kocsit, kivéve a személyszállító kocsikat, 10,5 cmnél nem keskenyebb kerékkel kellett ellátni. Amelyik kocsinak nem volt ekkora a kerékszélessége, egyharmaddal magasabb vám alá esett.

20 Az 1872-ben Bélaháza vámoshídján életbe lépett tarifa a kocsi terheltségétől és az eléfogott igásállatok számától függő megkülönböztetésen kívül a kocsi formáját is meghatározta. A „közönséges belföldi szabású kocsi vagy szekér" tarifájánál magasabb volt a „külföldi szabású ún. társszekéré". 1886-ban Preczelmayer Zsigmond galgóczi fuvaros azzal a kéréssel fordult Nyitra megyéhez, állapítsák meg, mekkora vámot fizessen omnibuszai után a galgóczi vámoshídon. A vármegyei döntés értelmében minden kétfogatú üres társaskocsi 21 kr-t fizetett, de minden, a társaskocsin közlekedő személy után még 2 kr vám volt fizetendő. A vállalkozó annak ellenére, hogy az omnibuszhoz tartozó „szolgaszemélyzet után vámdíj nem fizetendő", előnytelennek tartotta a döntést. Sikertelenül fellebbezett ellene. Nem volt ilyen drága az omnibusz tarifája Fiúméban: mindössze 4 kr (1882). 19 Az 1635. febr. 8-án kelt kiváltságlevél alapján. 20 OL. K. 173. 1887. 12. t. 987. cs. Hirdetmény, Fiume, 1882. jún. 16. 255