A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)
II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Dr. Frisnyák Zsuzsa: Út-, híd- és révvámok Magyarországon (1853—1890) 241
a parlament elé. A törvénytervezet sikere és elfogadása nyomán egy korszerűnek számító törvény született. Az 1890:1.te. vámokról szóló része megállapítja, hogy a vámszedés joga csak közutakon, közforgalomra szolgáló hidakon, kompokon, hajóhidakon, valamint a városok és községek kövezetének használata fejében engedélyezhető. A vámengedélyezés jogát a kereskedelemügyi miniszter 16 hatáskörébe utalja. Szabályozza a lejárt vámszedési engedélyek meghosszabbítását. A törvény életbe lépése előtt fenálló vámszedési jogok törvényességét a tulajdonosoknak igazolniuk kell. Az igazolt hídés kompvámoktól 7,5 km távolságon belül híd, komp, rév, vagy hajóhíd létesítését kártérítési kötelezettséghez köti. Szabályozza a vámszedés elévülésének esetét, a vámszedési jogról való lemondás körüli eljárást. A főfelügyeleti jogot (kövezetvámok) a kereskedelemügyi miniszter hatáskörébe utalja. Kimondja a törvény, hogy határozatai a budapesti Duna-hidakra nem érvényesek. A közutakról és vámokról szóló törvény gyakorlati alkalmazása során természetesen számos probléma merült fel, s nem is sikerült azt minden pontjában végrehajtani. A végrehajtás hiányosságai azonban nem a törvény számlájára írhatók. A vámtételek A vámtételek megállapítása annak a törvényhatóságnak a feladata volt, amelyiknek a területén a vámtárgy feküdt. A magánvámok tulajdonosai sem a megvámoltatott tárgyakat, sem a vámtételek nagyságát nem állapíthatták meg, illetve önhatalmúlag nem térhettek el a vámszabadalomlevélben szereplő összegektől. Ha a vámtulajdonos nem kérte a tarifa felülvizsgálatát, igen hosszú ideig is változatlanul maradtak a vámtételek. Például a Mezőkomárom és Hídvég közötti vámoshíd tarifáját 1776-ban állapították meg, s ezt a tarifát legközelebb 1864-ben vizsgálták felül. E kirívó példa mellett nem tekinthető ritkának a 20—30 évig állandó vámárszabály. 1884-ben a Hunyad megyei révtulajdonosok kérték, hogy a „megváltozott viszonyokra" tekintettel az 1864-ben megállapított díjszabást a megye módosítsa. 1889-ben Bihar megye a gróf Zichy Ferenc tulajdonában álló pocsaji híd 1884. évi vámtarifáját „érintetlenül hagyja". 11 A magánvámok tarifáinak módosításába a minisztérium nem avatkozott bele, mert úgy vélték, a helyi sajátosságokat csak a megye ismerheti. A vámtételek megállapításakor az építés költségeit, a befektetett tőke nagyságát és a forgalmi viszonyokat vették figyelembe. Általános alapelv volt, hogy a vámbevétel a tulajdonosnak külön jövedelmi forrást nem jelenthet. Ennek az alapelvnek a megfogalmazáson túlmenő gyakorlati alkalmazásával azonban csak az 1880-as évek elejétől találkozunk. A vámtarifák közös sajátossága, hogy SL jármű szerinti, a járműbe fogott igás állatok szerinti és a szabadon hajtott állatok utáni vámszedés jellemzi őket. Az út- és hídvám alá eső tárgyak között nincs különbség, ellenben a révek sokkal szélesebb körben vámoltattak. Itt általában a vámtételek is magasabbak, mint például egy hídon való átkelésnél (2. táblázat). A vámtételek legnagyobb csoportját a járművek alkották. A fizetendő összeget a kocsi üres vagy terhes állapota, illetve a befogott igás állatok száma határozza meg. 1859-ben Tác községben egy kétfogatú terhes kocsi 6,5 kr-ba, egy három fogatú 16 A KKM 1889. június 15-ével megszűnt. A vámügyek az újonnan megszervezett Kereskedelemügyi Minisztérium hatáskörébe kerültek. 17 OL. K. 173. 1889. 12. t. 90. cs. Bihar vm. 1889. jan. 12,-i közgyűlés jegyzőkönyve, Nagyvárad. 253