A Közlekedési Múzeum Évkönyve 8. 1985-1987 (1988)
II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 129 - Dr. Dienes Istvánné: Az útlevél hazai történetéből 177
22. ábra. Őrség a Lánchídon. L. Rohbock rajza, J.M. Kolb acélmetszete sem kérhettek — az álruhában való szökés volt. Klapka György beszéli el emlékirataiban, hogyan kockáztatták a magyar hölgyek saját életüket e mentőakciókban: „Míg némelyek Bécsben segítették az oltalmuk alá futottakat, hol kisebb volt akkor a veszély, mint itthon az országban, addig mások Galícia felé nyitottak nekik utat. E mentőangyalok legtöbbje pedig úgy segített a hazafiakon, hogy külföldre szóló útlevelet szerezve, szolga vagy kocsis színében vitte ki magával a hozzá menekültet..." Almásy Pál, akinek elnöklete alatt a debreceni országgyűlés kimondta a Habsburg-ház trónfosztását, Morvaországba ment, nővérét, Zierotin grófnét kísérvén, szolgájának öltözve; Horváth Mihály kultuszminiszter, csanádi püspököt báró Prónay Albertné Ráday Erzsébet grófnő vitte magával a poroszországi Boroszlóig. Klapkát a komáromi menlevél birtokában egy osztrák tiszt kíséri a határig: így találkozik Brünn és Oderberg között egy állomás éttermében a grófnéval; lomhán mozgó, elhanyagolt szolgájában, akinek vörös homlokú, rezes orrú orcáját tüskés szakáll köríti, maga a tábornok sem ismeri fel Horváth püspököt, oly tökéletes az álcázás. 146 Segítettek a külföldi követségek is: Kossuth Lajosné Meszlényi Terézt Belgrádig egy Wagner nevű, cseh származású őrnagy édesanyja szöktette, ott pedig az akkori szerb belügyminiszter, Garasanin Ilia személyes közbenjárására kapott útlevelet Fonblanque angol konzultól. Az útlevél Mary Bloomfield, manchesteri angol gyáros neje nevére szólt, aki leányával és útitársával, Roger Casement úrral Vidinbe utazik, onnan pedig tovább Konstantinápolyba. A nagyobb biztonság kedvéért Kossuthnét elkísérte a belgrádi konzul, Carossini is, egy szerb hivatalnokkal, Kovacsevics Tomoval együtt; 1850. január 15-én szerencsésen megérkeztek Sumlába, ahol Kossuth tartóz14í Klapka György: Emlékeimből. (Szerk.: Katona Tamás.) Magyar Századok. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1986. 253—255.p. 223
