A Közlekedési Múzeum Évkönyve 7. 1983-1984 (1985)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 89 - Bálint Sándor: A BART története 1937-től 1947-ig 417

közlekedtek. A 18 személyes kocsik csúszkáltak, bukdácsoltak a hóbuckákon, minden kocsi forgalomban volt, de a menetrendet nem tudták tartani. Utasuk alig akadt, ennek ellenére jártak, mert az előírás erre kötelezte őket. A rezsijük a többszörösére emelkedett. 1940. januárjában megtartották a villamosvonal hivatalos bejárását.

49 Minthogy a BÁRT voltaképpen a város által előírt valamennyi fontosabb feltételt elfogadta, ezért a polgármester engedélyezte, hogy a budapesti cég a villamosvasút vonalán 1940. január 11-től január 21-ig kísérletképpen helyi autóbuszjáratokat tartson fenn — egyidejűleg elrendelte a villamoskocsik forgalmának szünetét. Bejelentette, hogy a kísérlet idején a megállóhelyek és a feltételes megállók változatlanul megmaradnak, s azokat az autóbuszok fogják használni. A vonalon két kocsinak kell közlekednie 15 perces időközökben. Ugyanakkor elfogadta a BÁRT feltételét, vagyis azt, hogy a villamosra kiadott szabadjegyek az autóbuszokra érvénytelenek, a bérletjegyek viszont továbbra is érvényesek maradtak. Felkérte az autóbuszvállalat igazgatóságát, hogy a villamospótló vonalon is vezessen pontos statisztikát, amelyeket a körforgalmi járatokon kigyűjtött adatokkal együtt a polgármesteri hivatalnak adjon majd át. Az autóbuszok tehát elindultak a villamos vonalán. Mint ahogyan a villamos ráfizetéssel járt a VEMRT számára, az autóbusz sem ígért nyereséget a BART-nak. Szombathelyen a hat forgalmi kocsi általában üresen járt, nem is az utasok esetleges ellenszenve miatt, hanem egyrészt az időjárás, másrészt a karácsonyi ünnepek, a Szilveszter, az Újév következtében. Az év végén, illetve az év elején a szerény iparral rendelkező városok lakói nem igen vállalkoztak hosszabb utakra, a mezőgazdasággal foglalkozókat pedig a munkábajárás nem kényszerítette közlekedésre. Ennélfogva a BÁRT kísérlete — üzletvitele szempontjából — a legkedvezőtlenebb hónapokra esett. Nem meglepő tehát, hogy a Vasvármegye c. lap január 20-án megjelent számában bejelentette, hogy illetékes helyről kapott információk szerint nem hosszabbítják meg a próbajáratok időtartamát. A szürke autóbuszok január 20-án utoljára járták Szombathely hólepte útjait. Este a kocsik beálltak a Motorgyár udvarába, ahonnan az elkövetkező napokban ki sem mozdulhattak, mert január 18-tól újabb erős havazás kezdődött, a szél is fokozódott, a mellékvonalakon a vonatok is leálltak, s a gyorsvonatok is több órás késéssel közlekedtek. Január 19-én, pénteken Szombathelyre érkezett Rostássy miniszteri tanácsos, az addigi városi tapasztalatok tanulmányozására.^ Rostássy, továbbá Vértessy Vilmos, a MÁV szombathelyi üzletigazgatója és dr. Újváry Ede polgármester a szakértők bevonásával megtárgyalta a tömegközlekedés korszerűsítésére tett erőfeszítéseket, a villamosvasút helyreállításával kapcsolatos tennivalókat. A BÁRT statisztikai adatai még nem állt rendelkezésükre, a polgármester azonban már tudta, hogy a budapesti cég a továbbiakban — üzleti okok miatt — nem hajlandó az autóbuszközlekedést fenntartani. Újra elővették Rostássynak a pálya felújítására vonatkozó korábbi tervezetét, amelyet az időközben kitört második világháború okozta változások miatt némileg átdolgoztak, majd elfogadásra a város képviselőtestületének közgyűlése elé terjesztettek. A közgyűlés megtartása előtt, február 7-i keltezéssel a polgármester megkapta a BÁRT levelét, amelynek tartalmáról Haltenberger Tibor telefonon már értesítette a város első tisztviselőjét.

50 A bevezetőben bejelentette, „...hogy a járatokat a rentabilitás teljes hiánya miatt fenntartani tovább nem tudtuk és a próbajáratokat beszüntetni voltunk kénytelenek." A levélből az is kiderül, hogy a polgármester az 49 VmL. XXII. 102. Pm. 69/3. 50 VmL. XXII. 102. Pm. 69/4-B. 447