A Közlekedési Múzeum Évkönyve 7. 1983-1984 (1985)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 89 - Bálint Sándor: A BART története 1937-től 1947-ig 417

előző napokban telefonon tárgyalt a budapesti céggel arról, ha kapnak autóbuszokat, esetleg saját számlájukra, újra megindítják az autóbusz-közlekedést. A cég bérleti ajánlata így szól „.. .Amidőn megköszönjük Szombathely városának a próbajáratok lebonyolításánál tanúsított szíves előzékenységét, a nyert szóbeli felhívásra közöljük azt is, hogy hajlandók vagyunk a Polgármesteri Hivatalnak a saját üzemben lebonyolítandó autóbuszjáratok céljaira kölcsön, illetve bérlet formájában autóbuszokat rendelkezésre bocsátani és pedig RÁBA AF gyártmányú, 23 személyes autóbuszokat. A vonatkozó bérleti szerződést egy esztendő időtartamára kérnők megkötni azzal, hogy amennyiben a lejárat előtt 60 nappal bármely fél részéről fel nem mondatnék, úgy az mindenkor további 6 hónappal meghosszabbítottnak tekintendő. Az autóbuszokat üzemképes állapotban bocsátjuk a város rendelkezésére úgy, hogy azok az üzem lebonyolítása céljaira felhasználhatók. Az üzem folytatása közben felmerülő karbantartási, javítási költségeket — mint amelyek az üzem lebonyolításához tartoznak — természetesen a város viseli. A bérleti idő lejártával a kocsikat szintén üzemképes állapotban kellene visszakapnunk, a természetes használat folytán előálló kopás figyelembevételével. A gépkocsik gumijait is üzemképes állapotban adjuk át. Az elhasznált gumik pótlása azonban a város feladatát kell hogy képezze. A gépkocsik átvétele Budapesten a mi telepünkön történnék és azok személyzettel való ellátásáról a bérlet időtartama alatt a város saját költségén gondoskodnék. Ugyanez áll az üzemanyagra vonatkozólag is. A kocsik bérleti díját, tekintet nélkül azok km-teljesítményére napi 10,— pengőben számítanák fel. A bérleti díjak havonként fizetendők. A bérleti idő tartama alatt a kocsik forgalmi engedélye természetesen a mi nevünkön marad, azok üzembentartója azonban Szombathely városa lenne és így az üzemből eredő mindennemű felelősséget, beleértve a gépjármű, mint veszélyes üzem felelősségét is — a város viseli. A szavatossági felelősséget a város az 1930. X. I. t. c-nek megfelelő szavatossági biztosítással tartoznék fedezni. Természetesen a szavatossági biztosításon túlterjedő felelősség is a várost terheli. Amennyiben a városnak a gépkocsik karbantartásához és javításához alkatrészekre van szüksége, úgy — miután mi bizonyos alkatrészmennyiségek felett rendelkezünk — ezeket a raktáron levő alkatrészeket önköltségi áron vagyunk készek a város rendelkezésére bocsátani. Amidőn még megjegyezzük, hogy a Rába AF kocsikból 10 darabot tudnánk a városnak a fenti feltételek mellett bérbeadni, kérjük szíves válaszukat, hogy ezen ajánlatunk alapján a kocsik bérletére a város reflektál e." A város válasza mind ez ideig nem került elő. A Vasvármegye c. lap március 9-én megjelent számából tudjuk, miután a polgármester az ajánlatot áttanulmányozta, átadta a villamos bizottságnak és a képviselő testületnek, véleményüket kérve. A lap, miközben sürgette a villamosvasút teljes felújítását, megállapította,

51 hogy „Szombathely egyelőre nem érett még meg arra, hogy egész napon át állandó autóbuszforgalma legyen." Majd így folytatta: „...meg kell állapítani, hogy azok az aggodalmak, amelyek attól tartottak, hogy ez a magánvállalkozás akkor is elvállalja az autóbusz közlekedést, ha ráfizetéses, mert a Tröszt részéről ellenszolgáltatásban részesül, — mint előre látható volt, alaptalan maradtak." Javasolja, hogy a város egyes nagyobb forgalmú részeit napi egy-két járattal kapcsolják a vasúthoz — esetleg kisebb — autóbusztársaságok megbízásával. 51 Az autóbusz vállalkozó saját költségére nem vezeti be az autóbuszjáratokat Szombathelyen. Vasvármegye, 1940. március 8. 2. p. 448