A Közlekedési Múzeum Évkönyve 7. 1983-1984 (1985)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 89 - Winkler László: A Magyar Légiforgalmi Rt. története 1928-tól 1945-ig 389

és tanácskozó teremmel berendezett, különleges változatnak számított. Ennek jele 1938-ig HA-DUR volt és csak ezután sorolták a forgalmi gépek közé harmadiknak, HA-JUC jellel. A Junkers Ju 52 repülőgép a cég híres F 13-as típusán már alkalmazott dúralumínium hullámlemez borítással épült. Középső motorját a törzs orrában, a két szélsőt pedig az alsó elrendezésű szárnyain helyezték el. A középső csillagmotort Townend, a két szélsőt NACA burkológyűrű áramvonalazta. A héjszerkezetű törzs a pilótaüléstől a 17 üléses utasfülke végéig azonos keresztmetszetű, igen kényelmes berendezésű volt. A kettős pilótaülés az orrmotor mögött, teljesen zárt, üvegezett kivitelű volt, minden irányban jó kilátással. A két pilóta között kissé mélyebben ült a rádiós, mögötte a hajózószerelő. Az utastér végén tágas ajtó, még hátrább a toalett volt. Az elkeskenyedő törzsvéget rugózó farokkerék zárta le a kormánysíkok alatt. A futómű három rúddal merevített, térben határozott kerekekkel és a főtámasztórúdban olaj—levegő rugúzású rendszerrel igen lágy mozgást tett lehetővé. A kerekeket áramvonalas burkolat fedte, amely sárvédő és ellenállás-csökkentő volt. A szárnyak erősen keskenyedően, a legkedvezőbb trapéz formában épültek. A szárny mögött, Junkers szabadalma szerinti, réshatással működő segédszárny képezte a csűrő- és ívelőlapokat, amelyek kis sebességnél is jó hatással működtek. A hasonló szerkezetű kormányszervek a felületvégen tömeg- és légerőtani kiegyenlítéssel voltak ellátva. A Ju 52 utasrepülőgépek — abban az időben — a legbiztonságosabb gépeknek 10. ábra. A MALERT negyedik Junkers Ju 52 tizenhét utasüléses forgalmi repülőgépe, az „Endresz György" HA—JUF, a Budaörsi repülőtéren, 1939-ben 404