A Közlekedési Múzeum Évkönyve 7. 1983-1984 (1985)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 89 - Dr. Eperjesi László: A Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezete első elődszervezetének megalakulásáról 311

telével s úgyszintén a kocsisok szakképzettségének megbírálásával és véleményadással ne a budapesti fuvarosok ipartásulata, amint a rendeletben elő van írva, hanem a szakegylet bízassák meg"

41 Önmagában véve is vitatható törekvés ez, és nem számol a realitásokkal. 1905-ben a szocialista útra tért szakegylet vezetősége is fontosnak tartotta a problémát, ugyanakkor a követelés megvalósítását a gyakorlatban lehetetlennek tartotta. „A fuvarozómunkásoknak például érdeke volna, hogy a hajtási jogosítványt a mi szakegyletünk adja ki. Ha ez így volna, mi határozhatnánk el, hogy ki ülhetne a bakra."

42 A szakegylet időről-időre rámutat arra, hogy a munkáltatóknak adott jog teszi lehetó'vé a munkanélküli tartaléksereg kialakítását s növelését, a sztrájktöró'k toborzását és azonnali munkábaállítását. Ugyanakkor vitathatatlan, hogy a hajtási jogosítványok kiadása döntően hatósági feladat és annak is kell maradnia. A szakegylet kritikája csupán a munkáltatók vonatkozásában, az ideiglenes hajtási jogosítványokkal űzött visszaélések bírálatában indokolt. Joggal mutat rá arra, hogy bár a rendőrség törekszik a visszaélések megszüntetésére, a sztrájkok alkalmával mindig szemet huny a munkáltatók szabálysértései felett. Amíg a hajtási jogosítványok kiadási jogának megszerzésére irányuló törekvés eleve meddőnek minősíthető, annál pozitívabbnak — és sikeresebbnek — értékelhetjük a szakegyletnek azt a követelését, hogy minden fuvarozómunkás kapjon munkakönyvet. A teherkocsi forgalom szabályozásáról szóló főkapitányi rendelet előírja, hogy annak a kocsisnak adható hajtási jogosítvány, aki munkakönyvvel vagy cselédkönyvvel rendelkezik, tehát nem minősíti egyértelműen ipari segédeknek (munkásoknak) a kocsisokat. A munkáltatók többsége 1898 folyamán munkakönyvet adat kocsisainak. A VII. kerületi elöljáróság 1898. május 27-én lefolytatott vizsgálata szerint „a VII. kerület területén lakó fuvaros vállalkozók kocsisainak munkakönyvei... rendben találtattak."

421 Egyes munkáltatók viszont nem sietnek a rendelet végrehajtásával, még 1904-ben is akad olyan nagyfuvaros, aki nem vált ki munkakönyvet kocsisai számára, és ezért a szakegylet feljelenti. „Nagyon sok kérvény, feljelentés ment a miniszterhez, az elöljáróságokhoz, míg végre mindenütt bevezették a munkakönyveket." — írja TarczaiLajos

44 1898 februárjáig a szakegylet vezetése a hajtási jogosítványok kiadása körüli bizonytalanságot, a kocsisok tájékozatlanságát igyekszik kihasználni a szervezet erősítésére, a tagtoborzásra. Például 1898. január 20-án, a kőbányai nyilvános gyűlésen Nagy István és Krausz Mihály felszólítja a megjelent 80 kocsist, hogy „akik a rendelet szerint hajtási jogosítványt kérnek s kapnak, iratkozzanak be a szakegyletbe."

45 Ez a taktika gyorsan csődöt mond, mivel a rendőrség és a munkáltatók minden egyes kocsisnak adtak hajtási jogosítványt. A szakegylet vezetése is tudja ezt. Először az 1898. február 13-án tartott nyilvános gyűlés napirendjén találunk olyan pontokat, amelyek már a kocsisok gazdasági és szociális helyzetével is foglalkoznak. Szó esik „a munkaidő meghatározásáról", „a munkadíjak megállapításáról", „a felmondási idő meghatározásáról és pontos betartásáról", és „a munkanélküli és rokkant szaktársak mikénti segélyezéséről".

46 Határozatokat nem hoznak, a szakegylet vezetése nem is gondol harcos gazdasági érdekvédelemre. így hatástalan marad a szakegyleti központban (a Lipót körúti Semsey vendéglő) összegyűlt 200 kocsishoz intézett felhívás: „... hogy 41 BFL Rendőrfőkap. eln. res. 72-1898. Aszalay Antal detektív jelentése 1898. jan. 20-án. 42 Fuvarozó Munkás, 1905. szept. 15. « BFL Tan. ir. IV. 1407 B. — I 4515/95. 44 Tarczai i. m. 5. p. « BFL Rendőrfőkap. eln. res. 91-1898. Aszalay Antal detektív jelentése 1898. jan. 31-én. 4

6 BFL Rendőrfőkap. eln. res. 318-1898. Aszalay Antal detektív jelentése 1898. mára 1-én. 318