A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 131 - Rév Pál: Tallózás a hazai sajtóban felszabadulás utáni légiközlekedésünk újjászervezéséről 637

repülőterekkel: nem vagy csak hiányosan ismerjük a repülőterek személyi állományát. Ilyen összesítés előkészítéséhez nyújthat segítséget a valamely hírlapban, folyóiratban megjelent cikk vagy riport.

13 A további belföldi légi hálózatbővítéssel ebben az összeállításban nem foglalkozunk. A bővítésből adódó járatnyitások ugyanis nagyjából azonosan, a már ismertetett rendszer szerint történtek. Rendkívüli körülmények pedig nem fordultak elő, ami indokolná, hogy külön foglalkozzunk az eseménnyel. Ellenben három, repülőtérre vonatkozó híranyagot érdemes még röviden ismertetni. E rövid híradások, ha nem is döntőek, figyelemre méltó tájékoztatást nyújtanak, amilyet archívumi dokumentációban találni nem sikerült. A debreceni járat megnyitásán a budapesti küldöttséget Bebrits Lajos államtitkár vezette Hajdú megye székhelyére. A helyi vezetők üdvözlésére adott válaszbeszédében az államtitkár — többek között — arra kérte a város vezetőit, adjanak segítséget a még mindig elhanyagolt debreceni repülőtér rendbehozatalához. A Debrecen c. helyi napilap 1946. november 21-i számában feltűnést keltő cikk jelent meg: a MASZOVLET kénytelen lesz egy hónap múlva a debreceni járatát beszüntetni, ha a város nem irtatja ki a repülőtéren a bozótot. Ilyen pályán a repülőgépek le- és felszállása a téli hónapokban különösen veszélyes a havazás és a fagy miatt. Az Újjáépítési Minisztérium közölte a várossal, hogy tárcája anyagi okokból kénytelen volt törölni költségvetéséből a repülőtéri közmunkát. A járat további fenntartása érdekében a városnak kell gondoskodnia a bozót irtásáról, amely 5000,— Ft költséggel járó munka. Erről szólt az újság híradása. A menetrendszerű légiforgalom télen is zavartalan volt. Ebből következtetni lehet, hogy feltehetően a város rendbehozatta a kifogásolt repülőtéri pályát. A Délmagyarország c. lap 1946. október 29-i számában a szegedi repülőtér helyreállításával kapcsolatosan közölt fontos adatokat. Közismert, hogy a repülőtér az első világháború idején katonai repülőgépek bázisaként épült. Területe 1942-ig csupán 130 katasztrális hold volt, 1943-tól viszont 500 kat. holdra bővült. A terület egy részét az 1945. évi földreform során felosztották, s a megmaradt rész is használhatatlanná vált. Végül a lap megírja, hogy ma már a régi 130 hold teljesen használható, míg a többi terület talajszintezése még folyik. A repülőjárat november 4-i indításáig a 300 holdas repülőtér készen lesz. A repülőtér helyreállítására a MASZOVLET 200 munkást alkalmazott. A cikk további részében az újságíró megemlítette, hogy a második világháború végén az építésében félbemaradt laktanyaépületet lebontják, és anyagából korszerű forgalmi épület készül. Az építése rövidesen megkezdődik.

14 Végül meg kell említenünk, a pécsi repülőtér helyreállítása körüli hírlap-vitát. Az Igazság c. fővárosi hetilapban támadás érte a polgári légügyi hatóságot. Azt sérelmezték, hogy a repülőtéri munkálatoknál az illetékesek nem jártak el szabályszerűen. Érdemes teljes egészében ismertetni a minisztérium válaszát, amely a Szabad Nép 1946. november 9-i számában „A Közlekedésügyi Minisztérium válasza egy alaptalan sajtótámadásra" címmel jelent meg: 13 A Délmagyarország c. napilap 1946. október 29-i számában foglalkozott a szegedi repülőtérrel. A lapban megjelent kis riport arra is alkalmas volt, hogy a repülőtéren szolgálatot teljesítők közül néhány tisztségviselő nevét az utókor számára megőrizze. Ebből tudjuk, hogy a szegedi repülőtér parancsnoka Szekeres Sándor, helyettese Somogyváry László, a légi rendőrség szegedi szakaszának parancsnoka Cseh Károly rendőrhadnagy volt. 14 A repülőterek nem a MASZOVLET, hanem a magyar állam tulajdonát képezték. Az állam mint részvényes apportként — térítés nélkül — bocsátotta azokat a légitársaság rendelkezésére. Tehát a repülőterek helyreállítása nem vállalati, hanem állami feladat volt. 647