A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 131 - Barkóczi Jolán: Az abszolutizmuskori magyar vasútügy a „Gazdasági Lapok” tükrében 279

az ország fővárosának elkerülésével más irányba vezetné, az ország kereskedési érdekeire nézve károsnak lenni véljük"

96 A Miskolcon és Kassán keresztül Galíciáig vezető vasútvonal tervét a helyi érdekelteken kívül a birodalmi vasúthálózat tervezői is erősen szorgalmazták, elsősorban stratégiai okokból. Ezt a vonalat tartalmazta az 185l-es, 1854-es és 1864-es birodalmi vasúthálózati terv, és az OMGE 1862. évi Emlékirata is a hat legfontosabb fővonal között „északi fővonalként" sorolja fel. A kassai kereskedelmi és iparkamara már második gyűlésén, 1850. december 14-én megpendítette, amikor a minisztérium különös figyelmébe ajánlotta a „... pest—szolnoki vaspályától Miskolcon keresztül Kassára vivő, Tisza—Tarján mellett legrövidebb vonalon Debrecen felé, Aszaló helységtől pedig Tokaj felé elágazó, telegráffal ellátott vaspályát"

91 A kamara 1852. évi jelentéséből: „A közlekedési eszközök a legszomorítóbb állapotban léteznek ... Ezért a kamara benyújtja kérelmét a Pestről Kassán át Szepességbe és Galíciába vezetendő vaspálya vonal iránt, melly által Magyarország termékeny alföldje módot nyerne terményei könnyű és gyors értékesítésére, valamint szükségleteinek olcsó és haladék nélküli pótlására a kassai kerület iparmű és gyárkészítményeiből, e mellett az érintett vonal összekötné Pestet a kassai vidékkel, tovább a szepesi vastermelésnek is nagy lendületet adna a kérdéses vasút, mert rajta a Szepességben már is nagyon érezhető fahiányt Galícia ős-erdeiből, aztán a borsodi, zempléni és abaújvári erdőségekből bőven pótolni lehetne."

9

* A galíciai összeköttetésről: „A galíciai vaspályának Magyarországgali összeköttetése Tarnow, Eperjes és Miskolcon keresztül Pestig, csakugyan valósíttatni fog; a terve — bécsi lapok szerint — e pályához már kész."

99 „A Galíciából Magyarországba vezető vaspályának építését, mint több lap hírli, nemsokára megfogják kezdeni, s mint mondják, ... Tokajon keresztül vezetik Pestre "

Í0Q A Gazdasági Lapokban a közlekedési cikkek, hírek nagy része — mint említettük — a tárca rovatban kapott helyet. A kevés kivétel egyike Szöllösi Balázs, Máramáros megye alispánjának „Debrecen—máramarosi vasút iránti nézetek" c. cikke. A szerző a vasutak létesítésének négy feltételét szabja meg általánosságban: „Négy ok teremti a vasutakat: 1. Anyagi haszon ... 2. Ha egy országrész az alkalmazott vasút által termelő tehetségében emelkedik. 3. Ha stratégiai helyzeténél fogva katonai vonalra alkalmas. 4. Ha a helyzet — a situatio — a vasút létrehozásánál kedvező" Helyteleníti, hogy a máramarosi vasút kimaradt az 1854. évi birodalmi vasúthálózati tervből, szerinte ez csak úgy fordulhatott elő, hogy a helybeli földbirtokosok nem indokolták eléggé Bécsben e vonal fontosságát. Pedig „Máramaros megyét két ok teszi a fővároson kívül a birodalom egyik legkitűnőbb fontos pontjává: a benne levő kimeríthetetlen álladalmi kincsek, és stratégiailag fontos helyzete ... Máramarosból az utóbbi időben a sókivitel közel 1 millió mázsára terjed, eddigelé a só szálakon vitetett le, a máramarosi fenyveserdők végelpusztulása nélkül e mennyiséget tutajon leszállítani nem lehet." Ez a vasút az alföldi gabonaszállítását is lehetővé tenné, így lehetővé válna az orosz gabona kiszorítása Galíciából. De legalább ilyen fontosnak ítéli a stratégiai szempontokat: Máramaroson keresztül vezethet az út Galíciába, Bukovinába, Moldvába, Besszarábiába. A Szőllősi Balázs által javasolt útvonal: Debrecen—Sámson—Terebes—Huszt— Técső—Szlatina—Sziget, összesen 24—25 mérföld. A vasút építése mérföldenként 96 Ua. 1862. 14. évf. 23. sz. jún. 8. 400. p. E vasútvonal szerepelt a dunántúli vonalak építésére alakult Ferenc József Keleti Vaspálya engedélyokiratában, de utódjáéból, a Déli Vasúiéból hiányzott; ugyancsak tartalmazta az 1864. évi birodalmi vasúthálózati terv. 97 Gazdasági Lapok 1851. 3. évf. 2. sz. jan. 12. 45. has. 98 Ua. 1853. 5. évf. 14. sz. ápril. 14. 205. p. 99 Ua. 1851. 3. évf. 44. sz. nov. 2. 1041. has. ioo Ua. 1852. 4. évf. 26. sz. júni 27. 620. has. 299