A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

III. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 653 - A millenniumi magyar királyi udvari vonat dísztáblái (Dr. Dienes Istvánné) 663

és király családi címere látható, a piros-fehér-piros osztású arany pajzsban ágaskodó oroszlánnal és szárnyaló három fehér madárral. A címerek minden apró részlete tökéletesen pontos és arányos, finoman, gondosan kidolgozott; a zománc színei ma is bámulatosan elevenek, ragyogók, árnyalatokban gazdagok. A korona is tökéletes mása — ha nem is a valóságos magyar királyi koronának —, annak a sablon-rajznak, amit a múlt század végefelé a MÁV hivatalos használatára kiadtak.

1 Az egyesített címert ölelő cserfaág és olajág is teljesen eló'írás szerinti; a koronát tartó két angyal arcának gyöngéd kifejezése, hajuk csigás fürtjei, ruhájuk finoman omló redői alól kivillanó lábfejük, szárnytollaik kecses vonala szinte elfeledteti, hogy öntöttvasból készültek. A zománcképek foglalatai csakúgy, mint a címert körítő díszítmény és az angyal-alakok dúsan aranyozottak, mégpedig olyan minőségű tűzaranyozással, hogy kopásnak nyoma sincs rajtuk. Egyetlen kis sérülést fedezhetünk csak fel tüzetes vizsgálódással: az egyik tábla cserfaágából három levél hiányzik. Az egész címerkép erősen domború, mintegy 5—6 cm-re emelkedik ki a tábla síkjából (1. és 2. ábra). Az aranyozott és zománcos díszítményeket készen szerelték fel részletekben a vastáblákra, az egyes elemek hátoldalán kinyúló csavarmeneteket a tábla hátlapján anyacsavarral rögzítették; ezek ma is könnyen levehetők, a tökéletes tisztítás érdekében. A díszítmény elemei közül a korona függőláncai pl. külön csavarral vannak rögzítve, épp sérülékenyebb voltuk miatt. A tervezés gondosságáról tanúskodik, hogy zománc sehol sem fed el zománcozott felületet; amikor a díszítményt tisztításra szétszedtük, kiderült, hogy a magyar címer közepén éppúgy, mint alatta, a nagycímer négy elemének összeérő közepén sima aranyozott mezőt hagytak a tökéletes illeszkedés érdekében. Ez azonban egybeszerelve nem látható, mert az illeszkedés valóban tökéletes. Ilyen címeres vastábla csakis udvari, királyi kocsit díszíthetett. De vajon melyiket? Izgalmas nyomozásba kezdtünk, mindenekelőtt Varjú Béla gazdag anyaggyűjtéséből

2 kiindulva. A MÁV első udvari szalonkocsijáról csak nemrég került birtokunkba hiteles, korabeli fénykép (3. ábra)

3

, addig csak egy jellegrajz alapján készült tusrajz állt rendelkezésünkre. Ezt a négytengelyű, mindkét végén nyitott peronnal épült kocsit az Első Magyar Kocsigyár készítette 1871-ben; a MÁV 1. pályaszámot viselte. Megjelenésében igen díszes, szép és gondos kivitelű volt. Sok ablakával szellős, könnyed hatást keltett, s ezt még fokozta az ablakok közötti keskeny felületeket osztó oszlopszerű rácsozat, és az alsó részen, AZ ablakok alatt elhelyezett dísztáblák finom keretezése. Ezek a dúsan aranyozott részletek szinte eltüntették a vasúti kocsik szokásos feketeségét; valóban különleges pompát sugárzó látvány lehetett. A szőnyegezett peronok rácsozata valódi mestermunka, a két-két lámpatartóval együtt, még az ütközőkre is került aranyozott díszítés, két-két gyöngyözött kör közötti sávos berakás. Ez a mutatós, szép kocsi azonban műszaki tekintetben nem volt igazán sikeres alkotás: a négy különálló tengely miatt — ami a forgóvázas kivitelt lett volna hivatva helyettesíteni —• a futómű nem biztosított nyugodt futást. Már a 80-as években új udvari vonatról kellett gondoskodni, ezt használaton kívül helyezték; 1909-ben a kocsi a selejtezés sorsára jutott. Remekmívű díszítései nagyon is indokolttá tették, hogy a MÁV nem semmisítette meg, hanem átadta a Közlekedési Múzeumnak. Erről azonban csak egy közvetett adatunk tanúskodik. 1910-ben, amikor először készült tanulmány a Múzeum kibővítésének lehetőségeiről, az akkori kiváló és a Múi KM képtára 7553—

IV. ltsz. 2 Varjú Béla: A magyarországi nagyvasutak kocsijainak fejlődése 1846—1880; 1880—1918. Kézirat. A K. M. archívuma. 3 Novoth Bétáné ajándéka, 1979. K. M. képtára 13223—

III. ltsz. 665