A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 131 - Molnár György: A magyar folyami hajózás főbb eseményei 1938—1941 között 593

kizárta az idegen lobogókat a Száváról, a Temesről és a délvidéki csatornákról. A Duna mellékfolyóinak (Morva, Dráva, Tisza és Maros) csak egyes szakaszait nyilvánították nemzetközinek, a többi vizeken a belföldi forgalom (cabotage) csak az érdekelt állam hozzájárulásával volt fönntartható. E rendelkezések folytán a MFTR elvesztette közép- és al-dunai, valamint szávai járatait. A Monarchia utódállamainak autarkiára törekvő gazdaságpolitikája, a mezőgazdasági cikkek keresletének tartós csökkenése Nyugat-Európában, a világháború utáni, majd az 1929-es válsághoz köthető gazdasági nehézségek csökkentették a folyami forgalmat. A hajózási vállalatok a belső fuvarpiacon igyekeztek kárpótolni magukat. A MFTR helyzetét nehezítette, hogy a békeszerződés 1632 km-ről 713 km-re csökkentette a magyar folyami partok hosszát, s így a piac is összezsugorodott.

13 A MFTR az 1920-as éveket állandó pénzügyi nehézségek közepette élte át. Az 1928. évi mérleg már 5 378 591 pengő veszteséggel zárult. Ezt a tartaléktőke terhére számolták el, ami ezzel ki is merült. Az 1929—30—3l-es veszteséget átvitték a következő évekre, így végül a vállalat tartozásai az alábbiak voltak: MÁV-nak és egyéb vállalatoknak 5 789 431 P magyar bankoknak 16 173 852 P külföldi hitelezőknek 11717 025 P Összes tartozás 33 680 308 P Az 1932. évi XVI. te. módosította az 1926. évi XXIII. tc.-ben foglalt szerződést az állammal. Az évi államsegélyt 3,5 millió pengőre emelték, ebből 2 milliót az adósságok törlesztésére irányoztak elő. Jelentősen csökkentették az alkalmazottak illetményeit (10—25%-kal, az illetmény fajtájától függően). A vállalat első szanálása mindezek ellenére nem sikerült. Az 1934—1935-ös évek hiányaival a veszteség 12 660 129 pengőre rúgott, s a vállalat csődbe került. Az 1935. évi szanálás 1935. június 25-én a Pénzügyminisztérium kormánybiztost nevezett ki a MFTR újabb szanálására, Sztamorai János, a közérdekű felügyelő hatóság vezetője személyében. Az ő irányításával 1935. november 21-ig befejeződött a második szanálás. A 11 749 920 P alap- és tartaléktőkét 1:10 arányban lebélyegezték, az így nyert 10 574 924 pengőt a hiány fedezésére fordították. A vállalat 195 328 db 15 pengős részvényt átadott az államkincstárnak. 489 667 db új 15 pengős részvényt bocsátottak ki, amelyeket az államkincstár vett át. Ezekkel az intézkedésekkel az alaptőkét újra 8 520 000 pengőre emelték. Csökkentették a személyzet létszámát is és zárolták az előléptetéseket. A kormány további évi egy milliót folyósított — négy éven át — a belföldi tartozások rendezésére. A hitelezőkkel új megállapodást kötöttek a törlesztések üteméről. A szanálás végeredményeként a MFTR részvények 96,86%-a a kincstár és a MÁV tulajdonába került.14 13 Winchkler i. m. 10. p. 14 A szanálásról vö. Dr. Jankó Béla: A magyar dunai gőzhajózás története 1817—1947. Gépipari Tudományos Egyesület, Bp., 1968. 121—122. p. és Winchkler i. m. 11—12. p. 603