A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 131 - Bálint Sándor: A Budapesti Autóbusz Közlekedési Rt. (BART) története 521

és a főváros majd annak idején már jól bevezetett, rentábilissá vált vonalakat fog a saját számlájára a saját kezelésébe átvenni." Az előterjesztés szerint a beindítandó vonalak sorrendje a következő: Pestújhely, Budakeszi, Újpest, Rákospalota, Máriaremete, Pesthidegkút, Budafok, Albertfalva, Rákosszentmihály, Budaörs, Csillaghegy, Üröm, Kőbánya, Kispest, Pestszenterzsébet, Soroksár. Végül kérték, hogy a tisztiügyészség bevonásával a tanács készítse el a BART-tal kötendő két év időtartamra szóló új üzemviteli szerződést. A közlekedési bizottság a közgyűlés összehívása előtti napon foglalkozott a SZAÜ tervezetével.

19 Magyar Miklós a belvárosiak érdekében kijelentette, hogy Békefyékkel megvan elégedve, nincs kifogása a további belvárosi működésük ellen sem. Ami pedig a környéki közlekedést illeti, villamosokkal bonyolítsák le ott a forgalmat, az autóbuszok a belvárosban, illetve a fővárosban közlekedjenek, inkább a főváros közlekedésének megjavításán fáradozzanak. Révész Mihály aggódott az útállapotok miatt, amelyek — megítélése szerint — a taxikat is alig bírják el, s féltette az autóbuszokat a környéki forglomtól. Úgy vélte, a főváros polgárainak érdekeit kell elsősorban szem előtt tartani, mert ők az adófizetők, és az ő pénzükből valósítják meg az autóbusz-közlekedést. Bírálta a Kereskedelemügyi Minisztériumot, mert egy magánkapitalista vállalat érdekeit a főváros elé helyezte a csepeli autóbuszvonal jogi helyzetének megítélésekor. Szilágyi Lajos a környéki vonalakon az üzemelő magánvállalatok mellett szólt, akik — mint mondotta — már akkor megindították járataikat, amikor a SZAÜ-nek alig voltak autóbuszai. Helytelenítette, hogy a közlekedési kormányzat kizárólag a BHÉV érdekében lép fel, de a többi 18 magánvállalkozót nem félti a várostól. Részrehajlással vádolta a Minisztériumot, mert egy országos hálózat kiépítésére létesített MAVART vonalainak kijelölésekor a MAVART-ot részesítette előnyben és a kisvállalkozóktól elvette, vagy nem hosszabbította meg engedélyüket. Ugyanakkor Csepel esetében a BHÉV oldalára állt a fővárossal szemben. Az előterjesztést csak részben fogadta el, javasolta, hogy a felállított sorrend szerint adjanak lehetőséget a környéki kisvállalkozók szolgáltatásainak átmentésére. Horváth Károly bizottsági tag viszont elfogadta a SZAÜ tervezetét. Hosszú vita után végül valamennyien beleegyeztek a SZAÜ programjába. A tanács, illetve az érdekelt ügyosztályok pártolólag bocsátották az előterjesztést a közgyűlés elé.

20 A pártok általában egyetértettek az előterjesztéssel, csak a felállított sorrendet kifogásolták, azonban a nehezülő pénzügyi helyzet láttán kételkedtek a környéki közlekedés megjavításának időszerűségében. A közlekedési ügyosztály így indokolta a kérdés aktualitását „... két törvényhatóság területén új autóbuszjáratokra az iparengedélyeket a kormányhatóság adja meg. Az ilyen iparengedélyesek száma a legutóbbi időkben nagy mértékben elszaporodott. Ezek a legújabban kiadott iparengedélyek különösen a főváros perifériájára vonatkoznak és úgy a tanács, mint a t. közgyűlés állandóan felterjesztésekkel él a kereskedelmi miniszter úrhoz, hogy ezekre — tekintettel arra, hogy a főváros a legközelebbi időben a környékbeli községeket is be akarja vonni az autóbuszüzem által lebonyolítandó forgalomba —• iparengedélyeket ne adjon ki. Azért említem ezt meg, mert az előterjesztésünk tulajdonképpen óvatossági intézkedés akar lenni a közel jövőre nézve, mert ha ezeket a vonalakat nem fogjuk a legközelebbi jövőben megindítani, idegen vállalkozók kezébe kerülnek, amiből rendszertelenség következnék be a közlekedés tekintetében. Egyébként is elv volt, hogy a környéki 19 Jegyzőkönyv a közlekedési bizottság 1929. június 25-én tartott üléséről. F. K. 1929. évi 56. sz. 20 F. K. 1929. évi 55. sz. 544