A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 131 - Dr. Bíró József: A magyar Duna-tengerhajózás története a felszabadulásig 209

Magyarországba, valamint Jugoszláviába és Csehszlovákiába, s részben Ausztriába rendelt áruk alkották. A levantei kikötők egymásközti viszonylatában a forgalom ugyancsak növekedett. A völgymenti forgalomban (20. ábra) a DTRT hajói Magyarországból a levantei kikötőkbe az 1937. évben is főleg cukrot, gépeket, vasárukat vascsöveket, fürdőkádakat, továbbá magvakat, hüvelyeseket, lisztet, fajansz- és zománcainkat fuvaroztak. A hegymeneti forgalomban Egyiptomból a hazai vállalatokkal kotott megállapodás következtében nagyobb mennyiségű gyapot-szállítmányok fuvarozását végezték. A behozatali forgalom túlnyomó része azonban Törökországból es Görögországból származó szárított és héjas gyümölcsökből, gyantából, terpentmbol es olajból állott. A hajók kihasználtsága a kiviteli forgalomban egész évben, behozatali forgalomban pedig az év második felében teljes volt. Ehhez a Duna kedvező vízállása is hozzájárult. A társaságnak sikerült a kiviteli fuvardíjtétel jelentős javítását elérnie. Ehhez részint a fuvardíjtételek világpiaci emelkedése révén jutott, részint pedig abból hogy nagyobb volt a kifelé irányuló szállíttatási igény, mint a hajók befogadóképessége A behozatali viszonylatban pedig a DTRT — a versengés kikapcsolására — megállapodott az olasz „Adriatica", a román „Serviciul Maritim Román" tengerhajózási társasagokkal es a levantei forgalomban érdekelt dunai hajózási társaságokkal. A díjszabási megállapodás mennyiségi garanciára nem kötelezte a társaságot, csak arra hogy díjtételei 20%-kal lehetnek olcsóbbak a trieszti útvonal tételeinél, a dunai útvonalon pedig 5%-kal lehetnek drágábbak az osztrák és az import forgalomban egyébkent egyenlők a galaci átrakással közlekedő román tengerhajózási és a DonauOnent-Verkehr dunai hajózási társaságok díjtételeivel. 19. ábra. Útrakészen a „Tisza" motoroshajó 236