A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)
II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 131 - Dr. Jasinszky István: Fejezetek az útjelzők történetéből 133
A miniszteri rendelet meghatározza a cölöpök nemeit is. A km-cölöp oldalára van feljegyezve a közút száma, valamint a megye határától mért kilométerek száma. Az olyan állami közutakon, amelyek Párizsból indulnak ki, a km-cölöpön csakis a kilométert megjelölő szám található. A megyei közutakon csak a közút kezdetétől vett kilométerek számát viseli, míg az egyéb utaknak a valamelyik közút vonalába eső részei a távolságszámításba nincsenek beleértve. A cölöp oldalán a szomszédos nagyobb központok távolságát jegyezték fel, mégpedig ezekkel a központokkal ellenkező oldalon, hogy így a feléjük tartó utasnak azonnal szemébe tűnjenek. Debauve könyvének végén táblarajzokon több fajta távolságjelző követ — illetve cölöpöt is — bemutat, amelyek közül a Párizsból kiinduló közutak kilométerköveit mutatjuk be (26. ábra). SVÉDORSZÁG Az észak-európai államok közül eddig Svédországban sikerült közúti távolságjelzőről szóló információhoz jutni, Stig Ek stockholmi műkedvelő muzeológus közreműködésével. A felderített forrásanyag — német fordításában „Nachschlagebücher" — tájékoztatása egy 1707. és egy 1779. évből származó távolságjelzőt ismertet. Mindegyiken a mérföld jelzésen kívül megtaláljuk a király — XII. Károly (1697—1718), illetve III. Gusztáv (1711—1792) nevének kezdőbetűit. E munka megjegyzése közli, hogy a svédországi mérföldjelzők kőből, fából és vasból készültek. A svédországi utakon — mint ezt már más országoknál is láttuk — az egész mérföldek jelzésén túl 1/4 és 1/2 mérföldeket is jeleztek. Bővebb ismertetést ad e témakörben a Nordisk Familjebok (Északi Családikönyv) enciklopédia jellegű kiadványa. 40 JAPÁN Báró Takaharu Micui 41 az 1930-as években a japán közlekedés történeti kialakulásáról írt — dr. Somogyi József fordításában magyar nyelven megjelent — tanulmányában a neves kínai bölcselő, Menciusz (i. e. 372—289) szavait idézi {Micui: A japán szállítás és közlekedésügy történetének vázlata. = Nagy-Kelet-Ázsia /"Szerk. dr. Nagy Iván]. Magyar—Nippon Társaság kiad., Bp., 1943. 63. p.) „Az embertől sokat taposott hegyi ösvényekből gyalogutak, majd lassanként országutak lesznek." Gyaníthatjuk, — írja Takaharu Micui — hogy számos ember- és lótapodta ösvény vezetett Izumo kerületei — Japán ősi művelődési központja —, valamint Csukogu, Kisú és Jamato kerületei között. A fennmaradt emlékek szerint Tókaido, — a keleti tengeri kerület —, valamint Nankaidó, a déli tengeri kerület országútját már i. e. 158-ban átadták a forgalomnak. 42 Az i. sz. 82. évében a Kjusuban kitört felkelés nyomán újabb utakat építettek a hadiáratok céljaira, de az utakra vonatkozó szabályzatokat csak 646-ban adtak ki a 40 Nordisk Familjebok. Stockholm, 1913. 1196. p. 41 Báró Takaharu Micui az 1930-as években a hatalmas Micui-család tőkés érdekeltség egyik vezető személye (Vö. Mason—Caiger: A History of Japán. Tokió, 1981. 285. p.) — az akkori Nemzetközi Közlekedésügyi Tanulmányozó Társaság elnöke. 42 Japán legrégibb írásos történelmi emléke, a Kojiki tájékoztat az ország korabeli közlekedési viszonyairól is. 167
