A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 131 - Dr. Jasinszky István: Fejezetek az útjelzők történetéből 133

Taika-korszak reformrendelkezéseiben, amelyek — a Japánban használatos írásjelekhez hasonlóan — kínai eredetűek. E reformokat 55 évvel később a Taiho-korszakban a „Taihorjo" néven ismert törvénygyűjtemény követi, amelyet 718-ban, a Joró-korszakban is megerősítettek Ezek a törvények — többek között — foglalkoztak az utasforgalom és az állomások rendszerének javításával, a súly-, pénz- és mértékrendszer kérdésével, szabályozásával is. E törvényekben határozták meg, hogy minden postaúton 30 ri

43 távolságra egymástól állomásokat kell felállítani. Ezek az állomások egyúttal a palankinvivő emberek, a „hikikó"-k leváltóhelyei is voltak

44

, s a rendelkezések értelmében minden állomáson fából készült hirdetőtáblát kellett felállítani. így a postautakon a rendelet szerint meghatározott távolságban felállított postaállomások értelemszerűen a távolságot is jelezték az utazónak. 927-ben, az Engi-korszakban kibocsátott rendelet, az Engisiki ismét foglalkozott az utak rendszerével. A hasznavehetetlen utakat hivatalosan is megszüntették, de ugyanakkor újabb 400 állomás

45

, „eki" felállítását határozták meg. 1590-ben Jejaszu székhelyét Tokióba (az akkori Edo vagy Jedó) helyezte át, ezzel egyúttal a kormányzása alatt levő kerületekben biztonságos, korszerű közlekedést akart kiépíteni — elsősorban Edo és Kiotó között. Ennek megvalósítása érdekében állították fel 1601-ben a Tókaido úton a nevezetes 53 postaállomást a rendeletben meghatározott 30 ri távolságra egymástól. Akkor épült ki az Edobol kiinduló további négy jelentős főútvonal is: a Nikkó Kaido, az Osu Kaido, a Kósu Kaido és a Nakaszendó, amelyek elsősorban gazdasági célokat szolgáltak.

46 A Tókaidó postaállomásairól a 19. század világhírű japán festőművésze, Andó Hirosige (1797— 1858)

41 képein (27. és 28. ábra) maradandó művészi emléket alkotott. Egy 17—18. századi postaállomást is jelzett az egykori Nakaszendó főútvonal egyik elágazásában ma is álló díszes, útelágazást jelző kőépítmény — („vakaszare") a Dzsosin-Ecu Kógen Nemzeti Parkban

48

, a Karuizavához tartozó Oivakejukuban (29. ábra). Ez az állomás egyike a három „Aszama"

49 postaállomásnak, amelyek az Edo-korszak idejében (1603—1867) működtek a Nakaszendó-Hokkaku Kaido közötti postaúton. Ma itt vezet el a 18-as Nemzeti Főútvonal Tokió és Nagano között. A Nakaszendó út minden egyes állomásán 50 személy és 80 ló volt rendszeresítve, s a kormánytisztviselő alá voltak rendelve. Az úton végig — ahogyan ezt a ko43 Az 1. ezredforduló táján 30 ri megközelítően 4 km; pontosabban 1 ri= 130,91 m. Az újkori Japánban, vagyis a Meidzsi császárság restaurációja korában (1867) végrehajtott modernizálás nyomán a hosszmértéket is megváltoztatták: 30 régi ri 1 új ri értékével lett egyenlő, vagyis 1 ri= =3927,3 m. 44 Japánban a kerekes járműveket hosszú időn keresztül nem használták; a japán utazó gyalog vagy lóháton közlekedett, illetve járműve a palankin (gyaloghintó) volt. 45 E törvények alapján az állomásokat csak hivatalos célokra vehették igénybe. Vezetője az állomásmester — „ekicso" — az állomás fenntartásának költségeit az állomáshoz csatolt rizsföldek hozamából fedezte. 46 Tomikicsiro Tokuriki: Tókaido — Hirosige c. munkájában (112. p.) arról tájékoztat, hogy a Tókaido főutat tulajdonképpen már 1190-ben Minamoto Joritomo részben kiépíttette, amikor székhelyét Kamakurába helyezte. 47 Andó Hirosige (korábban Andó Tokutaro — más formában Ichiryusai Utagawa Hiroshige) japán festőművész és fametsző. Kiemelkedő alkotása „A Tókaido 53 postaállomása" (Tókaido go-ju-szan cugi) c, összesen 55 képből álló sorozata 1833—34-ből. Jelenleg a British Museum tulajdona. L. Tomikicsiro Tokuriki: Tókaido — Hirosige c. munkájában. 48 A Dzsósin-Ecu Kógen Nemzeti Parkban igen népszerű a Karuizava üdülő- és nyaralóhely a Honsu főszigeten, a Mikuni-hegységnél, Tokiótól 142 km távolságra. 49 Az „Aszama"-postaállomások névadója az egykori Nakaszendó főút közelében, Oivakejuku fölött húzódó Aszama-hegy. 168