A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 131 - Dr. Jasinszky István: Fejezetek az útjelzők történetéből 133

14. ábra. A frohburgi Kastélymúzeum, a szászországi postamérföld-oszlopok múzeuma Burckart is írja: „Ennek következtében a kereskedelem erősen pangott. Egy hosszabb kocsiút komolyan veszélyeztette az utazó egészségét" A háború utáni gazdasági nehészségeket legelőször — területi nagyságánál, békés gazdálkodásánál, valamint kedvező' földrajzi helyzeténél fogva — a Szász Választófejedelemség küzdötte le. 1661-ben a szász országgyűlés határozatot hozott az utak és hidak kijavításáról. A határozat kimondta, hogy ehhez a pénzt az érintett településeknek kell szolgáltatniuk, illetve az út-, híd- és útburkolat adóból kell eló'teremteni. Ugyancsak 1661. április 30-án, II. János György választófejedelem (1656—1680) kiadta az első' szász postaszabályzatot, amelyben a postajövedékről is határozott. Lipcse városa különleges szerepet kapott a rendelet végrehajtásában, mert a végrehajtás felügyeletével a lipcsei postamestert bízta meg a választófejedelem. E rendelet módosított kiadására 1677-ben került sor, de a közlekedés jelentős javulása ennek ellenére sem következett be. II. János Györgyöt a választófejedelmi székben fia, III. János György (1680—1691) követte, aki neves hadvezér is volt. Ezen túlmenően nagy utazó, s feltehető, hogy ő is számos olyan útjelzést szolgáló műalkotással ismerkedett meg, amelyek a szászországi postamérföldkövek felállítására ösztönözték. III. János György 1682-ben parancsot adott arra, hogy az angol lapidumokhoz és a holland óraoszlopokhoz hasonló jelzőket, útoszlopokat állítsanak fel országában az utak mentén. Szászországban tulajdonképpen ezek voltak az első közúti jelzést szolgáló oszlopok, amelyek akkor még fából készültek, s a helyüket egyszerű számítással, pontos mérések nélkül határozták meg. A közlekedés, és ezzel a közútépítés is valamelyest fellendült azzal, hogy branden152