A Közlekedési Múzeum Évkönyve 6. 1981-1982 (1983)

II. RÉSZ • Közlekedéstörténeti tanulmányok 131 - Dr. Jasinszky István: Fejezetek az útjelzők történetéből 133

burgi Frigyes Vilmos rendeletére 1658-ban megindult az első szászországi személyszállító postakocsi járat; a Lipcse—Drezda közötti postakocsi járat pedig 1681-től már rendszeresen közlekedett. E fejlődéssel együtt jelentkezett az igény egy korszerűbb közúti távolság- és irányjelző rendszer felállítására. IV. János György (1691—1694) választófejedelem idejében megjelent az első szász országútjegyzék és ugyanakkor egy rendelet az útjelző oszlopok készítésére és azok felállítására. E faoszlopokon fából faragott kéz kinyújtott ujja mutatta az irányt. Ábrázolásukat Krünitz enciklopédiájában (1. a 4. ábrát) is megtaláljuk. (Hatása esetenként még később is fellelhető a különböző közúti jelzési rendszerekben). Ezek a jelzőoszlopok a szomszédos helységek irányát mutatták és feltüntették neveiket. I. Frigyes (Erős) Ágost (1694—1733) még fokozottabb figyelmet fordított az utak jelzési rendszerének kiépítésére. A már említett itáliai utazásai nyomán kialakult elképzeléseit igyekezett megvalósítani, s ezzel együtt törekedett a legjelentősebb utak korszerűsítésére is. A postamérföldkövek megtervezésében és megalkotásában jelentős hatással voltak a kor nagy német művészei között Pöppelmann építész (1662—1736) valamint Canaletto festőművész (1720—1780) is. Erős Ágost legelő15. ábra. A frohburgi, 1727-ben készített, részben rekonstruált postamérföld-oszlop — 1981. évi felvételen 153