A Közlekedési Múzeum Évkönyve 5. 1979-1980 (1981)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 171 - Tisza István: Magyar nyelvű szakkönyvek a repülésről 1920-ig 379

A tanulmány végén, mint legújabb légi közlekedési eszközt említi a „sárkányt" vagy aeroplánt. Ezeket Amerikában és Franciaországban használták már abban az időben meteorológiai megfigyelésekre. Leírja készítési módjukat, valamint a segítségükkel végezhető vizsgálatok technikáját is. Néhány éves szünet után — feltehetően a külföldön elért jelentős eredmények hatására — az 1909. évben ismét több érdekes, a repülés kérdéseit tárgyaló könyv jelent meg magyar nyelven. HOROVITZ Lajos: A levegő közlekedési eszközei. Uránia k. Bp., 39 p. A könyv bevezetése röviden méltatja az első feltalálók és kísérletezők hősiességét. Az ezt követő általános részben a szerző a légi járműveket osztályozza és a típusokat jellemzi. „A léghajó" c. fejezetben az első ballon és léghajó kísérletekről olvashatunk, majd külön fejezet tárgyalja a kormányozható léghajózás kérdéseit. Itt elsősorban Giffard és Zeppelin járműveit ismerhetjük meg alaposabban. Igen fontos szerepük volt a különféle motoroknak, ezért azok ismertetésére egészen külön fejezetet szánt a szerző. Ebben az akkor használatos léghajó motorokkal ismerkedhetünk meg. „A légisikló" c. fejezet Lilienthal repülőgépét ismerteti és követőinek munkásságát méltatja. Külön fejezetben ismerhetjük meg a sárkánygépeket és szerkezetük fejlődését, főleg a stabilitás szempontjából. A zárszóban végül felteszi a kérdést: melyik szerkezeté a jövő? Azt válaszolja, hogy a tudomány akkori állása szerint minden szerkezet fejlődőképes. A kis könyvet gazdag fénykép- és vázlatrajzanyag illusztrálja; tartalomjegyzék segíti az anyagban való jobb eligazodást. ZSÉLYI Aladár: A repülőgéptechnika alapelvei. Franklin k. Bp., 1909. 27 p. Nagel O. k. Bp., 1909. 80 p. Franklin k. Bp., 1911. 79 p. ZSÉLYI Aladár: Prinzipien der Flugtechnik. Volckmann Nachfog. Rostock, 1910. 79 p. A korszak egyik legsikeresebb szakkönyve, amely két év alatt három magyar és egy német nyelvű kiadást ért meg (4. ábra). A szerző a mű előszavában céljául azt jelöli meg, hogy könyvében felvázolja, ami a repülés problémáiból tudományos szempontból megoldott; a gyakoilatilag megépített szerkezetek alapján kívánja megadni a gépszerkesztés alapadatait. Emellett —• miközben a jelenlegi rendszerek hibáit megjelöli — egyben rámutat a repülőgép jövőbeni fejlődésének lehetőségeire és várható irányaira. A további fejezetekben először a légellenállás és légsúrlódás jelenségeit tárgyalja Langley: Experiments in Aerodinamics (Washington, 1891) c. könyv nyomán. Mellékeli a légellenállási értékek táblázatát, az ismert kísérletezők gépeivel szerzett adatok alapján. Ezután az aeroplán-felület és a légcsavar erő- és munkaviszonyait vizsgálja. Az előbbi számítások alapján megszerkeszti az aeroplán karakterisztikáját (Farmon) és beszél a stabilitás feltételeiről. „Az aeroplánok alapadatai" c. fejezetben a szerkesztésüknél tekintetbe jövő alapadatokként a súlyt, a felületet és a motor erősségét jelöli meg. Mellékeli az Autómotor Journal 1909. évi tabelláit, amelyekben az 1908. évi párizsi repülőgép kiállítás aeroplánjainak és aero-motorjainak alapadatait találjuk meg. A következő fejezetekben a hajtó- és emelőcsavarokat ismerteti, végül az utolsó fejezet a helikopterekről közöl adatokat. Könyvét vázlatrajzokkal és táblázatokkal illusztrálja, és tartalomjegyzékkel egészíti ki. Az egyik legérdekesebb — alkalmi — kiadvány az a kis füzet, amelyik Louis Blériot budapesti felszállása alkalmából jelent meg a könyvpiacon, sőt valószínűleg a felszállás helyén is árusították (5. ábra). 384