A Közlekedési Múzeum Évkönyve 5. 1979-1980 (1981)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 171 - Tisza István: Magyar nyelvű szakkönyvek a repülésről 1920-ig 379

sait, valamint az ezek alapján kidolgozott elméleteinek kifejtéseit tartalmazza. A tanulmányok bírálatára felkért Kruspér István és Szily Kálmán ugyan nem alkottak kedvező' véleményt a tanulmányokról, de kiadásukat nem ellenezték. MARTIN Lajos: A repülésről. Ormós F. ny. Kolozsvár, 1888. 23 p. (Kny.: Orvos Természettudományi Értesítő'. 13. köt.) Ebben a tanulmányban a szerző beszámol az általa ismert korábbi repülési kísérletekről és szerkezetekről, leírja és bírálja azokat. Itt említi, hogy ő maga is már harminc éve foglalkozik a repülés problematikájával elméletileg, s a kérdés lényegét három pontban foglalja össze: 1. Mekkora legyen, és milyen formát adjunk a szárnynak? 2. Melyek az állhatóság feltételei a lebegésnél? és 3. Milyen arányban álljon a lebegő szerkezet súlya a gép erejéhez? — Őt leginkább ez utóbbi kérdés foglalkoztatta. Felfogása az volt, hogy mint más mechanikai jelenség esetében, itt is megismerhetők a törvényszerűségek, s ezeket kell megfejteni, hogy repülhessünk. Számításai alapján arra a megállapításra jutott, hogy „az ember képes saját erejének túlfeszítése nélkül magát a levegőbe felemelni". Repülőgép építésére vonatkozó elképzelései szerint pedig a szerkezetnek kis önsúlyú, s emellett nagy teljesítményű erőgépre van szüksége ahhoz, hogy az alábbi feltételeknek megfeleljen: biztos felszállás, biztos leszállás, biztos és gyors haladás, biztos lebegés, versenyképesség a szél ellen, a felhasznált munkaerő és a hordképesség arányossága. Következő szerzőnk már korántsem bízik a repülés jövőjében ennyire, s bár ismerteti az eddigi kísérleteket, inkább azok sikertelenségeit emeli ki. GYÜRKI András: Léghajózás és repülés. Magyar iparos ifjúság számára. Lévai Izsó k. Rimaszombat, 1897. 61 p. Az előszóban írja a szerző: „A XlX-ik századbeli madárszerű repülés tudós mesterein utódaink nevetnek majd; a minthogy repülési mesterkedésük után — dacára tömérdek pénz-, idő-, sőt emberéletbeni áldozatoknak — egy csöpnyi hasznot nem látott az emberiség." — Az első fejezetben, mint gépész, a „gépészi kísérletek" keretében több sikertelen szerkezettel végzett próbálkozást, és a „repülés megszállott feltalálói"-nak munkálkodását és sorsukat mutatja be. A léghajózás előzményes mozzanatai c. fejezet az ókori álmodóktól az első kísérletezőkig foglalja össze a léghajózás múltját. Ezután a „szabad lebegés"-ről, „kötött lebegés"-ről, „mozgatott lebegés"-ről és magáról a „repülés"-ről külön-külön fejezetekben közli ismereteit. Említi Martin Lajos munkásságát is. Betűrendes tárgy- és névmutató, majd tartalomjegyzék zárja a kötetet. Szakmai körökben — a szakirodalom néhány ismertetésének tanulsága szerint — az első igazi repülésről szóló könyv szerzőjeként Kuppis Józsefet szokták emlegetni. Az alábbiakban az Ő könyvével ismerkedünk meg. KUPPIS József: A repülés. Athenaeum k. Bp., 1900. 152 p. (2. ábra). Maga a szerző is így ír könyve előszavában: „... ez az első' eredeti munka hazánkban, mely ezen nagyfontosságú kérdést... anyanyelvünkön tárgyalja ..." — Megemlékezik a külföld elméleti és gyakorlati kutatási eredményeiről, majd két magyar elméleti kutatóról: Nagy Dezső budapesti műegyetemi tanárról és Martin Károly (sic!) kolozsvári egyetemi tanárról. Ez utóbbit Lajos helyett tévesen Károlynak nevezi. Az előszó dátuma: Komárom, 1899. május hó. Az előszó után a tartalomjegyzéket találjuk, majd a „Bevezetés" c. fejezetet, amelyben a repülési kísérletek támogatására és folytatására buzdít a szerző: „. .. Mikor még nem volt képzett magyar műszaki kar hazánkban, már akkor is a gondolkodó 381