A Közlekedési Múzeum Évkönyve 5. 1979-1980 (1981)
II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 171 - Bálint Sándor: A Fejes-féle lemezautó gyártásának története 397
3. A honvéd kincstár 20 000 pengőt bocsát a gyár kishitelezőinek kiegyenlítésére, melynek fejében a raktáron levő összes gépkocsi alkatrész, féligkész gyártmányok, nyersanyagok és irodaberendezés a honvéd kincstár tulajdonába mennek át. 4. Az átvett szabadalmak szerint a kincstár részére előállított gépjárművek és alkatrészek után 2,5%, míg az ezen szükségleten felül legyártottak után 5% licencdíjat fizet a kincstár Fejes Jenőnek — illetve, amennyiben a szabadalmat a kincstár értékesíti a kincstár részére szolgáló szükségleten felüli értékesítésből befolyó összegből 15% illeti meg Fejes Jenőt, illetve, ha az értékesítés az Ő személyes tevékenységének köszönhető, további 10% illeti őt meg. A már előbb is említett, a Rt-ot fenyegető csőd tette szükségessé, hogy a megállapodást a Minisztertanács előzetes hozzájárulása nélkül megkössem annyival is inkább, hogy a felmerült költségek táicám összhitelén belül fedezetet találtak ..." A Minisztertanácshoz küldött levéllel egyidőben a pénzügyminiszter is megkapta a honvédelmi miniszter levelét, utólagos jóváhagyását kérve a szerződéshez. A minisztériumban megtárgyalták a levél tartalmát, és kijelentették: nincs tudomásuk arról, hogy korábban milyen szerződéses viszony állt fenn a két fél között, de arról sem tudnak, hogy mely szabadalmak azok, amelyekhez a honvéd kincstár hozzájutott. Minthogy ezek értékét nem ismerik, a szerződést gazdaságilag ellenőrizni nem tudják, ezért állást sem kívánnak foglalni. A pénzügyminiszter az 1932. május 11-én kelt levelében közölte a honvédelmi miniszterrel, hogy: 36 „... a fenti ügyben kötött megállapodásra vonatkozólag csak az esetben tudnék állást foglalni, ha tájékoztatni méltóztatnék úgy a kérdéses szabadalomról, mint azon berendezések, felszerelések és készletek mennyiségéről és értékéről, amelyek a Nagyméltóságod tárcája által hozott anyagi áldozatokkal szemben a kincstár birtokába jutnak." Egy hónappal később újabb átiratot kapott a Minisztertanács és a pénzügyminiszter, amelyben 7500,— pengő kifizetéséhez kért a honvédelmi miniszter utólagos jóváhagyást. Ebben a 108 034 eln. 3/b sz. levélben olvasható, hogy Fejes JenŐ mérnöknek szerkesztési rajzok fejében utaltak ki 7500 pengőt, amelyet így indokoltak: „A Fejesféle szabadalom a honvéd kincstár tulajdonába jutott, amelynek folyományaként a szabadalom ipari értékesítésének lehetővé tétele céljából egy katona célokat szolgáló motoros jármű megszerkesztésére Fejes Jenő mérnöknek megbízatást adtam. A felmerülő költség tárcám összhitelén belül fedezetet talált"... A Minisztertanács és a Pénzügyminisztérium hozzájárult az összeg folyósításához. Ezekről a szerkesztési rajzokról, azaz tervekről Fábián Lászlónak — Fejes egyik szerkesztőjének — visszaemlékezéséből tudunk egy-két adatot 37 . Fábián utolsóként hagyta el a Daróczi úti gyárat. Nem sokkal később Fejes felkereste őt és segítségét kérte egy különleges katonai jármű megtervezéséhez. Fábián vállalta a feladatot. Mint kiderült, Fejes megrendelést kapott egy kis tank megtervezésére és kettőnek az elkészítésére. A megadott műszaki adatok alapján az angol Vickers mintájára tervezték meg a lánctalpas, kb. 2700 mm tengelytávolságú, 1000 mm magas, 20 LE-s (kb. 15 kW) motorral hajtott, kétszemélyes harckocsit. A tervek ellenőrzésére Csajkovszky Emánuel mérnökkari századost és Schimanek Emil műegyetemi tanárt bízták meg a minisztérium részéről. A tervezésben Melczer Tibor egyetemi tanár is segédkezett. Az egyik lánctalpas elkészült, amelyet Csajkovszky próbált ki. A kormányszerkezetet kifogásolta, de a tervet gyorsan átdolgozták és a hibát kijavították. 36 O. L. K 256 Pm. eln. res. 1933-331. 23. cs. III. főo. 40. 689/32 üi. 37 K. M. arc. 397/kéz. 461
