A Közlekedési Múzeum Évkönyve 5. 1979-1980 (1981)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 171 - Bálint Sándor: A Fejes-féle lemezautó gyártásának története 397

A második lemezszerkezetű tank elkészítésére nem került sor, mert a rendelkezésükre bocsátott pénz elfogyott. Mialatt folytak a lemeztankkal kapcsolatos kísérletek, a honvédelmi miniszter válaszolt a pénzügyminiszter tartózkodó levelére. Csak annyit közölt, hogy a Fejeséktől átvett gépi berendezés 110 000,— P, a két gépkocsi alkatrészeinek értéke 10 000,— P és az irodaberendezés 1000,— P értékű. A Pénzügyminisztériumban túl szűkszavúnak találták ezt a választ. Áttanulmányozták a Kereskedelemügyi Minisztériumtól kapott szakbizottsági jelentést Fejes konstrukciójáról. Ebben — mint láttuk — a Honvédelmi Minisztérium képviselőjén kívül mindenki azt hangoztatta, hogy a lemezszerkezet alkalmazása sem műszaki, sem gazdasági előnyöket nem tartalmaz. Ezért nem értették, hogy a honvédség miért vállal áldozatot a találmány, a technológia, a gyári berendezés megszerzéséért, ők nem tudták, hogy egy kis lemezharckocsi építése folyamatban van. A pénzügyminiszter a 106 575/1932. sz., augusztus 5-én kelt levelében sem járult hozzá a honvédelmi miniszter kéréséhez, mert „az átiratból nem tűnik ki, hogy a kincstár tulajdonába jutott tárgyak milyen alapon értékeltettek, és mi azok mennyisége, továbbá, hogy a szabadalomnak mi a pénzügyi jelentősége, a most közölt adatok sem elégségesek annak elbírálásához, vájjon a kapott felszerelések, gépi berendezések stb. értéke, valamint a szabadalom általában arányban áll-e a hozott áldozatokkal." A honvédelmi miniszter erre csak annyit válaszolt, hogy nincs módjában további adatokat közölni.

38 A Pénzügyminisztériumban irattárba helyezték az ügyet, egyéb információk birtokában is nem kívántak e témával foglalkozni. Minthogy azonban a honvédelmi miniszter ismét kérte a jóváhagyást, a levelezés újraindult. Végül a honvédség részéről kijelentették, hogy levélben nem közölnek semmit, azonban a Pénzügyminisztérium megbízottjainak megmutatják az eredeti iratokat. A megbízottak — miután áttanulmányozták a Fejesékkel kapcsolatos bizalmas iratokat — a következő jelentést írták a Pénzügyminisztérium illetékes osztályának

39 „... A honvédelmi Minisztérium a Fejes lemezmotorgyár gépi-, berendezési és felszerelési tárgyait mielőtt megvette bizottságilag megbecsültette. A bizottság (N. B. 211/1931/1931. M. I. műsz. o. HM) által 1931. április 9-én felvett jegyzőkönyve szerint a mérlegszámlába a gép berendezés címen felvett 110 000 P a műszaki szakértők szerint reális értéket képvisel. A szerződés 2. pontja szerint pedig a szabadalmi jogok, továbbá az egész gyári berendezés és felszerelés a kincstár tulajdonába ment át. A becslés a részvénytársaság által bemutatott számlák alapján történt oly módon, hogy a beszerzési, vagyis a számlaértékből levonták az avulásnak megfelelő százalékot. Az előadottakra tisztelettel megjegyezzük, hogy a szerződés megkötése idején az üzemüket beszüntető gépgyáraktól teljesen jó állapotban levő munkagépeket és gyári felszerelést csaknem ócskavas árban lehetett beszerezni, továbbá, hogy a honvéd kincstár mindez ideig Fejes-féle lemezmotorokat nem gyártott. Minthogy azonban a minisztertanácsi előterjesztés szerint, a gyár szabadalmainak a honvédségi különleges gépjárművek gyártása céljából való megszerzése feltétlenül szükségessé vált, nehogy azt később idegenektől drágán kelljen megvásárolnia, másrészt, nehogy a honvéd kincstár a részvénytársasággal szemben bér és vízdíj címén fennálló 90 000 P-nyi követelése elvesszen, továbbá, mert a megállapodás a gyárral amúgy is megköttetett, vagyis befejezett tény előtt állunk, gyakorlatilag nem volna értelme, 38 HmL eln. 3-b. 1932. XII. 9. 39 O. L. K 256 Pm. eln. res. 1933-331. 23. cs. III. főo. 51/1933. 462