A Közlekedési Múzeum Évkönyve 5. 1979-1980 (1981)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 171 - Bálint Sándor: A Fejes-féle lemezautó gyártásának története 397

mindazon szerkezeti is kiviteli hibáktól, amelyek egy ilyen kardinális gyártási evolúció, egy teljesen új gyártási rendszernek a gyakorlatba való bevezetésekor általában elkerülhetetlenek". Maximálisan támogatja Fejes törekvéseit, és a memorandumban foglaltakkal egyetért. Lechner Egon gépészmérnök, a cég főmérnöke kijelentette, hogy az újólag tervezett és elkészített négy-, illetve hathengeres motornál, az alvázkeretnél stb., a korábbi fogyatékosságokat teljesen kiküszöbölték, az elkészült járműveken hibákat nem észleltek. A Schütz Testvérek cége azt írja, hogy a náluk javított Kammer Sándor, Nyári Jenő és Füzesséry tulajdonában levő Fejes autók állapota megegyezett a hasonló kilométert futott más autókéval. Nyári, Tarpay, Zilahy meg van elégedve járművével. Pissmann taxis Kammer Sándortól vásárolta meg a 60 000 kilométert futott Fejes autót, azóta 40 000 kilométert taxizott vele, és mind ez ideig a lemezből készült alkatrészek nem szorultak javításra. A Lakos és Székely cégnek a 300 automobil hegesztésére tett ajánlatát kedvezőnek ítélte a bizottság, de hozzáfűzte, hogy az értékek nem ellenőrizhetőek. A külföldi szakvélemények közül Watson fejtegetését, az évenként 100 000 autó gyártására kidolgozott kalkulációját fenntartással fogadták, mert az ilyen nagyságrendet hazai viszonylatban irreálisnak tartották. A bizottság bekérte a Fejes cég számítását 1000 db/év termelésre vonatkozóan. Fejesek szerint, ha egy új gyár épülne fel erre a célra, akkor 1000 darabos gyártás mellett egy kocsi körülbelül 5000—5300 pengőbe kerülne. De ha csak 150-et gyártanának évenként, akkor is kihozható egy alváz a jelzett összegből. A bizottság megjegyezte, hogy a lényeges olcsóbbodás — eszerint — csak nagy szériáknál érhető el. A felsoroltakból látható, hogy az egyes kocsitulajdonosok nyilatkozatai kedvezőek, ugyanakkor Schimanek és dr. Szabó véleménye kedvezőtlen a vizsgálat tárgyára nézve. A bizottság megállapította, hogy a két vélemény között ellentmondás nincs, mert „Schimanek Emil, különösen pedig dr. Szabó Gusztáv műegyetemi tanár szakvéleménye nem annyira a kocsi minőségére, mint inkább a gyártási eljárásra vonatkozik, amelyet gazdaságtalannak és a jelenlegi irányzattal ellentétben állónak jelez, aminek helytállósága mellett a kocsi lehet használható is". A bizottság Fejeséket is meghívta az egyik értekezletre. Fejes Jenő elmondta, hogy a találmányának gyakorlatba vételéhez 250 000 pengő államsegélv re és 750 000 pengő államkölcsönre lenne szüksége. A bizottság erre vonatkozóan így fogalmazott a jelentésében : „Arra való tekintettel, hogy a kereskedelemügyi tárca terhére ez idő szerint sem államsegélyek, sem állami kölcsönök nem engedélyeztettek, sem pedig a minisztérium szabadalmak finanszírozásával nem foglalkozik, a bizottság azon véleményen van, hogy a Fejesek kívánságával más meglevő autógyárakra való tekintettel is ettől az általános elvtől eltérőleg csak abban az esetben volna indokolt tovább foglalkozni, ha a Fejes-féle eljárással készülő kocsik elvitathatatlanul fontos és kedvező gazdasági eredménnyel kecsegtetnének, nevezetesen, ha biztosra lehetne venni, hogy ezen kocsik gyártása után a külföldi kocsik behozatala egészében, vagy legalább részben megszűnnék." Erre azonban nem láttak lehetőséget, mert az ország gépjármű szükséglete — mint mondották — nem korlátozható egy-két típusra. Legfeljebb honvédelmi szempontból lehetne különösebb jelentőséget tulajdonítani a könnyű, lemezszerkezetű autóknak. Időközben Fejesek egy újabb táblázatos kimutatást is átadtak, amelyben az addigi tömeg, munkabér, anyagár értékeknél is alacsonyabbakat tüntettek fel; a Fejes 453