A Közlekedési Múzeum Évkönyve 5. 1979-1980 (1981)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 171 - Bálint Sándor: A Fejes-féle lemezautó gyártásának története 397

technológiával készült alkatrészek összértékét 400 pengó're csökkentették, ezért a hagyományos kivitelű alváz és a lemezalváz költsége között 1065 pengőre nó'tt a különbség. Ezt a csökkentést is elfogadta a bizottság és hajlandó volt az értékmeghatározásnál számításba venni — bár néhány bizottsági tag hitetlenkedni kezdett. Számításaik elvégzése után oda jutottak, hogy a Fejesek legutolsó táblázata szerinti értékek mellett sem lehet versenyképes a lemezautó a külföldön készült, hagyományos kivitelű típusokkal szemben, amelyeket bárki azonnal megvásárolhat a szalonokban. A Fejes-féle autó lehetséges vételárának elemzése soián megállapították: „Tekintettel arra, hogy a külföldi tömeggyártás szerint készülő' gépkocsik itteni eladási ára az azonos minőségű hazai gyártmányú gépkocsik áránál 25—30%-kal kisebb, a Fejes-féle eljárás azt eredményezné, hogy a külföldi kocsik mindössze 5—10 százalékkal lennének olcsóbbak a jelenlegi 25—30% helyett. Az itthon készülő kocsik tehát még mindig drágábbak lennének és ilyen körülmények között nem lehetne többre számítani, mint azokra... akik hazai gyártmányra volnának szoríthatók, ezeken kívül azonban több vevőközönsége a kocsinak nemigen akadna ... annyival is kevésbé, mert a lemezszerkezettel szemben támasztható aggályokat a rendes eljárással készülő kocsikat áruló kereskedelem bizonyára kidomborítaná és ezen kocsik kelendőségét minden esetben hátráltatná." A Fejes alváz gyártásának közgazdasági jelentőségét nem ismerték el, mert — mint írták — ha a lemezeket présekkel szabnák ki, formálnák, akkor is kézzel kellene hegeszteni és kézzel kellene utánmunkálni, ami viszont a gyártási költséget nagyon megemelné; a nagyipari és a kézműipari módszerek együttes alkalmazását ez esetben nem találták szerencsés megoldásnak. A bizottsági tagok többsége végül így nyilatkozott: ,,a Fejes-féle rendszer szerinti gyártás nem járna olyan eredménnyel, ami az állam részéről valamely különleges eljárás alkalmazását indokolná." Ezzel a véleménnyel szemben ellenvéleményt nyújtottak be a Honvédelmi Minisztérium képviselői. Kijelentették, hogy „egy újabb gyár alapítása, illetőleg egy újabb Typusú gépkocsi gyártása elsőrangú honvédségi érdekkel bír. Áll ezen megállapítás különösen a Fejes-féle eljárással épült gépkocsikra, melyek igen nagy részben hazai anyagokból állíthatók elő. Honvédségi szempontból igen nagy előnyt jelent még a Fejes-féle eljárással készült termékeknél a javíthatóságnak egyszerű, könnyű és biztos volta, szemben az öntött, vagy sajtolt géprészekével, amivel a katonai műhelyszolgálat s részben az utánpótlás is egyszerűbbé válik. Ennélfogva a honvédelmi minisztérium képviselői hangsúlyozzák, hogy a Fejes-szabadalmak általános ipari értékesítését még bizonyos fokú kockázat mellett is meg kellene kísérelni. Amennyiben Fejesek anyagi támogatása a kincstár részéről nem volna lehetséges, a magántőkét kellene a szabadalom finanszírozására bírni. Esetleg a Fejes-szabadalmak megvalósítás céljából a m. kir. Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak érdekkörébe volnának utalandók". A szakbizottsági jelentéssel csaknem egyidőben az Országos Automobil Szakértő Bizottság is elkészült munkájával. Ennek az intézménynek Schimanek Emil volt az elnöke, az ő vezetésével folyt a munka. Feladatuk a hazai utakon közlekedő ismertebb autótípusokra terjedt ki, beleértve a magyar gyártmányokat is. Ez a bizottság teljes egészében elmarasztalta a magyar autóipart, ésszerűbbnek látta volna, ha egy jól bevált külföldi gyártmányt vennének át gyártásra.

33 A Fejes kocsira vonatkozóan megjegyezte: minthogy kocsit nem kapott kipróbálásra, ellenőrzésre, véleményét a gyártási eljárásra korlátozza. Az írott jelentésben ez olvasható: 33 Schimanek Emil: Jelentés a magyar és külföldi gyártmányú automobilokkal végzett összehasonlító kísérletekről. Műegyetem, Bp., 1931. 5—6. p. 454